Hosszacskán mesélek magamról, változásokról és meglátásaimról. Mit tudtok hozzáfűzni? N

Először is vegyük elő a múltamat. Csúnyácska, gebe, kiközösített lány voltam. Változtatni akartam ezen. Elmentem az etalon, dívó vonallal. Onnan és úgy öltöztem mint a menő csajok, odafigyeltem a hajamra, és minden nap sminkeltem. Aztán gimibe mentem, és ott már beilleszkedve, népszerű emberként üdvözölhettem magam.

Most már egyetemre járok. És visszaüt az, ami változást akkor erőszakoltam magamon. Azok a férfiak, akik nálam próbálkoznak, EGYÁLTALÁN nem jönnek be. Bár van köztük aki nem olyan rossz külsőre, de a legtöbbjük bűn ronda, csak mivel menőként adja el magát, iszonyat jó pasinak érezheti magát. (Nők közt is van ilyen... Siralmas a genetikája, de cicababként tálalja magát, ezért aztán ge*i jó nőnek érzi magát.) És ezek csak a külsőségek. Belsőre sokuk megdöbbentően férfiatlan, meg egyáltalán, mind olyan típus, ami nekem nem az esetem, én mást keresek egy férfiben.

Sok olyan férfit látok, akikkel viszont el tudnék képzelni randit, később kapcsolatot esetleg, de ők meg nem figyelnek fel rám. Mostanra már kielemeztem és megfigyeltem, az ilyen férfiak barátnői hogy milyenek.

Hát nem olyan kommerszek mint én. Nekem vannak a hírhedt csücsörítős, fenékkitolós képeim is a közösségi médiában, meg az olyanok, amiken a mellem nagyobb hangsúlyt kap, mint az arcom. Az ő barátnő-alapanyaguknak természetesen nincsenek ilyen képei.

Egyre inkább kialakult bennem egy erős kritika. Az olyan lányok mint én, iszonyat drágának hiszik magukat, igazgyöngynek a műanyaggolyók közt. Pedig ők az olcsók, a legolcsóbbak minden nő közül, és bár nem veszik észre, DE ÚGY IS BÁNNAK VELÜK. Ők azt hiszik, a férfiak álmai, és részben talán így is van, de amit látok, az az, hogy ők a legolcsóbb l*tyók, míg a "szürke" lányok az értékesek, akikkel úgy is bánnak.

óriási a különbség a két típus közt. Rájuk odafigyelnek, ők számítanak, nekik jelentőségük van a férfi életében, őket nem megdöntik meg megdugják, hanem összejönnek velük (és aztán szexelnek nyilván). A kommerszként emlegetettek pedig, akikhez tartozom, gyakran 0 az önbecsülésük, fogalmuk sincs róla hogy mennyire $z@rba sincsenek nézve. Szinte félelmetes, hogy mekkora hazugságban élnek, hercegnőkek érzik magukat, mialatt utolsó parasztlányként vannak kezelve.

A szürkét ne vegyétek komolyan, nem igaziból szürkék ők, sőt, nagyon is színesek, ezerszer színesebbek, mint az egykaptafás rißik. Mert műveltek, van, vannak hobbijaik, és nem az a legfontosabb hogy női bájaik mindig a kirakatban legyenek.

Igaz, sok férfi sosem figyelne fel rájuk (mert sok férfinek csak mi tetszünk, a mi típusunk, nem véletlenül ez az irányadó vonal a "menőséghez"). De ez elértéktelenedik ha belegondolok, hogy miféle figyelmet kapunk. Ránk nem úgy figyelnek fel, mint azokra a nőkre. Észrevesznek minket, de valójában nem is minket vesznek észre, csak a mellünket, fenekünket, szánkat. Elismeréseket kapunk, de azok nem is nekünk szólnak, hanem az említett dolgoknak. Egyébként is, köztük is vannak szépséges lányok.

És annak ellenére hogy ezt egyre inkább így látom, nem vagyok hajlandó kilépni a sorból. Nem voltam ilyen, de már nem tudok és nem is akarok visszatérni a régi állapothoz. Ha nem teszek ki ilyen képeket, a barátnőim furcsállnák hogy miért "szürkültem be", és nem érezném magam eléggé kívánatosnak, újra kis nyomingernek érezném magam.

Na mindegy... Igazából az is a lényeg hogy nem olyan távoli múltban volt egy srác, aki szintén bejött nekem, sőt, ő különösen kitüntető figyelmemet kapta. Őrá nagyon is lehetett férfiként nézni. Rendben voltak a tulajdonságai, erkölcse, elvei, külseje, szorgalma, letett valamit az asztalra, tudta a kötelezettségeit, stb. Meg nem volt nőcsábász, látszott hogy tudja mi az elköteleződés, tudja mi a makulátlan hűség. Öltözködése is normális volt, számomra taszítóak a számomra femininnek tűnő srácok, akik annyit cicomázzák a hajukat, szakállukat, ruházatukat. Na mindegy, szóval ez a férfi sokáig vágyam tárgya volt, egyedülálló volt. De persze ő sosem próbálkozott nálam, hogy is tette volna. Max 1-2 menetre tudtam volna megszerezni, úgy viszont nem kell. Mára már van neki barátnője... Én meg, mint valami bulvársajtós, folyton figyelgetem őket a közösségi médiában. :D Nem betegesen, csak megszokásból, mert olyasvalamit képviselnek, amit szeretnék, de nincs meg. (Nem ők az egyetlen ilyen pár, akiket emiatt csekkolgatok.) A barátnője bő 5 évvel fiatalabb nála, okosnak tűnik, egyetemista amúgy, nagyon bohókás alkat mondjuk, kicsit más mint a többi lány akikkel ez a férfitípus járni szokott. Külsőre természetes, szép. Kifejezetten nagyon szép szerintem, persze biztos sokan nem így vélnék. De ebben a lányban is van valami plusz, amit nem tudok megfogalmazni, de nagyon lehet érezni. Valami, ami értékessé teszi. Valami, ami miatt tuti soha senki nem fogja kihasználni, mert ha valaki akar tőle valamit, akkor akarni fogja szőröstül-bőröstül, jó sokáig, és nem csak hogy belé törölje a bájdorongját. (Jó, biztos sok hülye f@$zi belé törölné, de azok meg nem számítanak, mert őket észre sem veszi egy olyan mint ő, eszébe sem jutna...)

Á, nem is tudom minek írtam ide ennyi mindent. És nem tudom mit hoz a jövő. Ha alakítok is magamon, nagyrészt mindig ilyen fogok maradni, mert ilyen vagyok, és nehéz lesz valaha is összeszednem egy férfit, egy olyat, amilyet szeretnék, és nem egy olyat, mint amilyenek jelenleg engem szeretnének. Mondjuk, mostanra annyira máshogy látom a dolgokat, hogy lehet hogy ez fog magával hozni valami változást bennem, de gyökeresen nem fogok megváltozni, mindig is olyan leszek, hogy ezek a "pic$ä$" dolgok fontosak lesznek nekem.