Fiúk, nektek mennyire szimpatikus, ha egy lány megy oda fiúhoz kezdeményezni, vagy mi az, ami már túl nyomulós? Ti nem néznétek le, hogy túl könnyen kapható, nem lenne unalmas, higy nincs kihívás?

# 4 +1

# 8 +1

Nyolcashoz még annyit, hogy

"De most komolyan, ha pl. én férfiként kezdeményezek egy nőnél, akkor azzal már én is a "lába elé vetettem magam"? Onnantól kezdve szerinted a nő már nyeregben érezheti magát, és nem támaszthatok már felé elvárásokat?"

Egy csomó nő valóban ezt hiszi :D és valószínűleg pont ugyanezért jönnek folyton az ellentettjével. Szerintük ha a férfi kezdeményez, akkor az azért van, mert abszolút pontosan, 100,00%-ban (azaz végletesen) kell neki az adott nő ahogy van. Nem lehet felé elvárása, vágya, hogy a nő milyen legyen, mert ha olyan elvárása, vágya van, amiről kiderül, hogy a nő nem felel meg neki, akkor jön a "hát akkor miért engem akartál, te pupák?!", a "fogadj el úgy, ahogy vagyok!" meg az "én miért csináljak bármit is, ő a férfi?!".

Intelligens, érett, felelősségteljes ember vagyok, és határozottan kiállok amellett, hogy nem kellenek a játszmák, hogy ki szerez meg kit, meg az efféle marhaságok. A hatékonyság sokkal fontosabb, elvégre egy életünk van, az idő telik, a világ szar, minek töltsem azzal az időt, hogy járom a rituális táncikámat a nőstényegyed körül? A szerepet bárki fel tudja venni, aztán meg majd évek múlva kiderül, milyen is a személyisége valójában, és ha nem illünk össze, szétválnak útjaink, és az egész kezdődhet elölről. Nincs erre kapacitásom, inkább egy igazán jó kapcsolatot építenék fel, ami tartós része és támasza az életemnek. Ez meg úgy fog menni, ha már az elején önmagát adja a nő, és nem a szerepét játssza, hogy "jajj hát én nő vagyok, nem kezdeményezhetek!". Ha nem illünk össze, legalább hamar kiderül és kevés időt pazaroltunk.

Amit a 72%os írt, az az én tapasztalataim szerint is nagyon gyakori: nagyon sok nő tényleg úgy áll a társkereséshez, hogy mivel én kezdeményeztem és úgymond udvarolok, ezért neki már tuti nyert ügye van, és onnantól kezdve nyugodtan hátradőlve élvezheti az előadást, és mérlegelheti passzívan, hogy megütöttem a mércét.

Aminek rendre pofáraesés a vége, mert ha X alkalom után se tudta felkelteni az érdeklődésemet (márpedig ezzel a hozzáállással nem fogja tudni), akkor utána levonnom a következtetést, hogy hát akkor mégse ezt a lányt kerestem, és udvariasan elköszönök. Amin rendre teljesen megrökönyödnek, hogy de hát te tepertél eddig, mi változott...

Nagyon szimpatikus, és azt mutatja, hogy nincs begyepesedve, hogy a hülye elavult társadalmi elvárásoknak megfeleljen, és megteszi amit akar.

Finoman szólva kell a f*???***-nak a "kihívás", ahogy írtam épp többre tartom az ilyen nőt mert nem olyan unalmas, hogy dogmák szerint éljen.

A kihívásos dolgot egyes nők találják, és adják a szájunkba, hogy kimagyarázzák ők miért nerm kezdeményeznek, tesznek semmit.

Mi az ami túl nyomulós? Ha megfogja a tököm, mikor még nem nyilvánítottam ki, hogy vevő vagyok rá, vagy sem...

30/F