Kezdőoldal » Felnőtt párkapcsolatok » Egyéb kérdések » Szeretem őt, de nem érzek...

Figyelem! A Felnőtt párkapcsolatok kategória kérdései kizárólag felnőtt látogatóinknak szólnak!
Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.

Szeretem őt, de nem érzek lángoló szerelmet, és néha bizonytalan vagyok. Ez baj?

Figyelt kérdés

A barátommal lassan három éve vagyunk együtt. Ő teljesen oda van értem, még mindig látom rajta, hogy úgy belém van bolondulva, mint mikor megismertük egymást, vagy talán még jobban. Mindig mondja, hogy nálam jobbat nem is kívánhatna, és velem akarja leélni az egész életét. Én soha nem voltam egy ilyen nagyon érzelmes, rajongó típus. Nem tudom elképzelni, hogy olyan intenzív, drámai érzelmeim legyenek mint a filmekben, vagy amit sok más emberen látok. Nem hiszek benne, hogy létezik egy IGAZI, aki minden szempontól tökéletes, és első perctől fogva érzem, hogy ő az enyém-én az övé. De ez szerintem teljesen az én temperamentumom "hibája", hogy nem vagyok az érzelmek embere. A barátommal amúgy nagyon boldog vagyok. Szeretem, szeretek vele lenni, ha a jövőmre gondolok, akkor azt vele képzelem el. Szerintem le tudnék mellette élni egy éltet. De nem vagyok benne biztos, nincs meg bennem a bizonyosság, hogy minket tuti egymásnak teremettek.

Lassan ott tartunk, hogy lehetne előrébb lépni a kapcsolatban a házasság felé. Már az elejétől fogva beszélgetünk erről, komolyan terveztük egymással a kezdetektől, de most fogtam fel, hogy igen, tényleg eljutottunk idáig, tényleg aktuálissá válnak ezek a kérdések. És ettől picit megijedtem. Néha van olyan, hogy a barátom valamiért idegesít egy-két napig, akkor arra gondolok, hogy úristen, nekünk még nagyon nem kéne házasságban gondolkodnunk. Olyankor bele gondolok a szakításba, de végig sem tudom gondolni, és rájövök, hogy nem tudom nélküle elképzelni az életem. És akkor már mindjárt nem is idegesít. Akkor viszont miért bizonytalankodom? Nyilván megijeszt az örökké szó, az elköteleződés. De ugyanakkor akarom is, és örökké vele akarok lenni.

Bocsi, hogy picit zagyva lett, csak nehéz ennyire ellentmondásos érzésekről beszélni. Normális amit érzek? Az agyam egy része 100%-osan biztos a dolgában, a másik viszont fél elköteleződni. Szerintetek várni kéne még? Vagy egy minimális bizonytalanság mindig lesz az emberben?



2017. jan. 13. 17:44
 1/4 anonim ***** válasza:
Kezdtek kihűlni érzelmileg, most kellene valamit lépni/ tenni / mozdítani innen.. Ameddig még parázslik, így még lehet tűz.
2017. jan. 13. 18:13
Hasznos számodra ez a válasz?
 2/4 anonim ***** válasza:
Normális, nyugi. Szerintem sokan éreznek így, olyanról is hallottam, aki igazán csak a házassága után szeretett bele a férfiba. Én sem vagyok szerelmes a barátomba, ettől még nem hiszem, hogy szakítanunk kéne. Jól megvagyunk. Ha nem akarsz még házasodni, azt ne tedd azzal egyenlővé, hogy nem akarsz a barátoddal lenni.
2017. jan. 13. 18:26
Hasznos számodra ez a válasz?
 3/4 anonim ***** válasza:

Te jó ég, nem csak hogy azokat a dolgokat írod le, amiket én is, de még a szavaid használata is olyan.. Hirtelen néztem egy nagyot most. :)


5 éves kapcsolatban vagyok, (25 vagyok). Én sem hiszek ebben hogy "az igazi".

Nem hiszem, hogy kezdene kihűlni, mivel én is ilyen vagyok eleve. Nem vagyok az a szerelmes lángolós típus, és az amúgy is csak egy ideiglenes állapot. Ugyanakkor én s ragaszkodó vagyok. Nekem is vannak/voltak ilyen rövid hullámok, de sosem tudtam elengedni őt, nem is került sor szakításra soha.


Sajnos mivel dettó ugyanebben a helyzetben vagyok, mint te, nem tudok messzemenő tanácsot adni rá. :)

Meg van kérve a kezem egy ideje, de tudta előtte is, hogy nem akarok házasságot mostanában, és nem is állok készen ezekre, meg meg is ijedtem sajnos eléggé az egésztől.. Konkrétan kb. attól részben, amit te is írsz.


A legokosabb tanácsok nekem azok voltak, hogy amíg jól érzed magad vele és jó a kapcsolat, addig ne foglalkozz ezekkel, hogy nincs lángolás. Csak emiatt szerintem szakítani is butaság, mert nem akarsz még házasodni, ezért mi sem szakítottunk. Ha erőltetve lenne, akkor viszont félek, hogy rossz vége lenne, de így hogy nincs semmi erőltetett, így jó. Nem tudom egyébként, mi okozza ezt konkrétan.


Illetve önismeret kell, talán elkezdeni elírni valahova a gondolataidat is segíthet. Nekem ezt mondták még annak idején, hogy fel kell térképezni magadban, miért ijedsz meg. És ezzel egyet rétek. Én erre többnyire rájöttem így már azt hiszem. A kövi menet ezt megoldani/leküzdeni, de nehéz menet lesz.


Azért tök jó volt olvasni, hogy ugyanolyan érzések/gondolatok vannak valakiben, mint nálam. :)

25N

2017. jan. 13. 18:30
Hasznos számodra ez a válasz?
 4/4 A kérdező kommentje:
Köszönöm minenkinek a válaszokat, pláne utolsó válaszolónak. Jó látni, hogy más is van ilyen helyzetbenmegnyugatató, hogy nem csak én vagyok aki ilyen visszafogott érzelmek terén.
2017. jan. 16. 10:08

Kapcsolódó kérdések:





Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!