Kezdőoldal » Felnőtt párkapcsolatok » Egyéb kérdések » Szociális fóbiások, akiknek...

Figyelem! A Felnőtt párkapcsolatok kategória kérdései kizárólag felnőtt látogatóinknak szólnak!
Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.

Szociális fóbiások, akiknek van párkapcsolatuk, a párotokkal kapcsolatban nem éreztek szorongást?

Figyelt kérdés

A szociális fóbiások többsége nem szeret társas helyzetekben lenni,nem szereti az emberek közelségét,de itt többször olvastam már,hogy sok ilyennel élő embernek van valamilyen párkapcsolata.

Hogyan tudnak egy ilyen problémával kialakítani egy ilyen intim viszonyt?

Magyarul miben különbözik a többi embertől a párkapcsolat?Nálunk miért nem éreznek feszengést?


2017. jan. 20. 09:16
1 2
 11/14 anonim ***** válasza:

A párom erősen szorong más emberek társaságában, nagyon magának való, nem keresi a társaságot, sokszor idegesítik az emberek, fél attól, hogy elítélik, kibeszélik a háta mögött, illetve nagyon igényli a privát szférát, egyedüllétet, mert az emberek közelsége kifárasztja.

Nem tudom, hogy ez már szociális fóbiának minősül-e, de gyanítom, erősen ahhoz közelít.


Ettől függetlenül kapcsolatban ezek a problémák nem jellemzőek, illetve meg tudjuk oldani.

Először előttem viszonylag hamar meg tudott nyílni (ismertük már egymást, mielőtt összejöttünk) és amikor megtapasztalta, hogy nem ítélem el, egy idő után egyre inkább biztonságban érezte magát. Azért még most is előfordul, hogy fél elmondani dolgokat, mert tart a következményektől, de egyre ritkább.

Az intimitást (párkapcsolatban) ő igényli, viszont a kapcsolaton belül is szüksége van privát szférára, magányra. Ezt meg lehet oldani ügyesen: van olyan helyiség, ahova el tud vonulni egyedül, nem kell sülve-főve együtt lenni.

Amúgy a párkapcsolatunk kimondottan jót tett más szociális kapcsolatainak is: most már elkezdett barátkozni másokkal, igaz, egyszerre csak egy-egy emberrel tud, a nagyobb társaságokat továbbra is kerüli, rosszul érzi magát, feszeng. (Tipikus, hogy ha nagyobb társaságba kerül, akkor inkább félrevonul, a telefonját nyomkodja, nem beszélget senkivel.)

2017. jan. 20. 11:23
Hasznos számodra ez a válasz?
 12/14 A kérdező kommentje:

Párszor próbálgattam randizni,de már a találkozásnál is egyfajta nyomást éreztem,nem is akartam elmenni.

Nyűgnek éreztem.


Lehet,hogy ennek köze van ahhoz,hogy a szülei folyton egymást korlátozták,állandóan egymást akartál uralni,én meg már lehet emiatt gyerekkorban is viszolyogtam a párkapcsolattól.


Amikor megtudtam,hogy az unokatesóm a pasijával garzon albérletbe költözik,el nem tudtam képzelni,hogyan tudnak úgy élni,egy szobában egymás nyakán állandóan.

2017. jan. 20. 11:25
 13/14 A kérdező kommentje:

"emberek közelsége kifárasztja. "


Ilyet én is éreztem már,pedig azok csak szimpla rokonok voltak pl.

Egy párkapcsolatban pedig sokkal szorosabb a közelség.

2017. jan. 20. 11:27
 14/14 anonim ***** válasza:
Engem is 'lefáraszt' ha társaságban kell lennem. Főleg ha mondjuk kettesben kell lennem valakivel huzamosabb ideig. Egyszer elmentem a legjobb barátnőmmel nyaralni, akit imádok, szeretek tényleg, de olyan rosszul éreztem magam, mert pl délutáni pihenésnél zavart a csend, folyamatosan azt éreztem, hogy talán ebszélnem kéne hozzá, hogy ne unatkozzon, vagy nem tudom. Pedig ha belegondolok természetes ha kis időkre beáll két ember között a csönd, amikor napokat töltenek el egymás mellett, egy szobában.
2017. jan. 20. 11:35
Hasznos számodra ez a válasz?
1 2

Kapcsolódó kérdések:





Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!