Elveszti a férfias mivoltát a pasi, ha sír egy lány előtt?

Azon nők szemében, akik valami tapló macsót, vagy érzéketlen alfahímet keresnek, minden bizonnyal.

De egy normális nő esetében abszolút nem. Az érzelmek kimutatása teljesen normális minden valamire való párkapcsolatban.

Egyébként a fenti példákban egyrészt nem biztos, hogy ez volt az igazi ok, másrészt meg talán jobb is, ha egy működésképtelen kapcsolat megszakadt.

"Azon nők szemében, akik valami tapló macsót, vagy érzéketlen alfahímet keresnek, minden bizonnyal."

Ez így van, de minden nő tapló macsót, illetve érzéketlen alfahímet keres. Nő előtt soha nem szabad sírni, mert onnantól kezdve többé nem tekint férfinak.

Ez egy hatalmas hülyeség amit írtok! A nők csak még sokkal jobban oda vannak ha meglátják a szerelmüket elérzékenyülni! (A SZERELMÜKET)

Más esetben nyilván randi fázisában elég rosszul venné ki magát, ha nincsenek komoly érzelmek akkor tényleg nem szabad mindenen sírni. De ha egy olyan valaki sír előttük akiért amúgy oda vannak -nyilván felnéznek rá, férfiasnak találják a viselkedés alapján is- na és ha egy ilyen sír előttük akkor attól totál oda lesznek a jó értelemben.

Emlékszem a minap láttam egy figyelemfelkeltő reklámot, hogy - Légy férfi, sírj! Ausztráliából jött, ott magas a férfiak között elkövetett öngyilkosság száma, pont azért, mert nem fejezhetnek ki érzelmeket és tartja magát a megamacsó gondolat.

Itthon lehet hogy nem csak az öngyilkosságban mutatkozik meg, de a negativitásban, nőgyűlöletben, nőkkel szembeni elszállt elvárásokban (bár ez kölcsönös és másra is visszavezethető), családi erőszakban, nemi erőszakban, és még sorolhatnám.

Előttem nem csak a párom sírt már, hanem legjobb fiú barátom is. Mikor a párom elsírta magát, az nem is volt hatalmas dolog miatt (haláleset, stb) hanem kisebb, de számára fontos dologról, mert minket érintett. Nekem hatalmas megkönnyebbülés volt, hogy meg tudja élni és ki meri mutatni az érzéseit. Ugyanakkor mindig tudom hogy számíthatok rá, ettől számomra igazi férfi.

Haveromat sokan egy megamacsónak mondanák, de emlékszem, mikor egyszer elpityerentette magát előttem. Pedig ő, ha gondja van, inkább befordul. Azóta csak még jobban szeretem.

Nem. Nyilván ha minden nap kockaszájjal bőg, akkor baj van, de adott esetben egy elérzékenyülés, fájdalom vagy gyász miatt miért ne sírhatna? Emberi reakció. Így vagyunk összerakva biológiailag, hogy a fájdalomra sírással reagálunk.

A fent leírt két esetben mondjuk én se nagyon akarnék semmit tőlük, de ez nem a sírás miatt van, hanem mert

- az első közölte, hogy nem szeret viszont. Akkor meg nincs értelme a kapcsolatnak, hiába sír ő is, meg én is...

- a második szakítás/visszautasítás után sírt - ergo alapból nem akartam vele együtt lenni, a sírásnak megint csak semmi köze hozzá.