Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Nektek milyen most a kapcsolatotok? Változott valami pozitív vagy negatív irányba?
Természetesen azokhoz szól a kérdésem akik párkapcsolatban élnek.
A kérdést azért teszem fel mert nagyon elgondolkoztam az utóbbi időben a párkapcsolatokról. A munkahelyemen 10 nőből 8 elvált, akik nem házasok azok folyton panaszkodnak vagy éppen fültanúja vagyok egy telefonon folytatott veszekedésnek és ez nagyon elszomorító. Két ember akik -feltételezem- egykor nagyon szerették egymást, hogyan tudtak ellenséggé válni?! Sajnos eléggé ritka az manapság, hogy mindenféle veszekedés nélkül el tudnak válni a párok és a későbbiekben is emberként tudnak viselkedni egymással. Nekem érthetetlen az, hogy miért kell elhordani a másikat mindennek és egyáltalán hogyan tudják ennyire gyűlölni egymást. Félreértés ne essék, nem ítélkezni akarok mások felett mert akár én is lehet még ilyen helyzetben de jelenleg elképzelhetetlennek tartom, hogy bárkit is ennyire gyűlöljek. Nem vagyok olyan típus. Nemrég voltunk 3 évesek a párommal de azt kell, hogy mondjam nekem nagyon sokat javult a kapcsolatom. Nem veszekedtünk sosem (csak 1-2 kisebb vita ami fél óránál tovább sose tartott) de az első éven éreztem olyat, hogy én ezt nem akarom csinálni és elegem van az egészből de szerettem és kitartottam. Abszolút megérte mert ezerszer jobbnak érzem a kapcsolatunkat mint valaha. Pedig azt hittem, hogy ahogy telik az idő úgy fog ellaposodni és romlani de nem. Ezért bízom benne most már, hogy mindig ilyen jó lesz vagy még jobb. Nekem ő az első minden téren, neki már voltak előttem mások de nem tartottak 1 évnél tovább. Nem mondok olyat, hogy ő a nagy ő mert nem szeretek ilyesmit csak úgy kijelenteni, de vele tervezem a hátralévő életemet. Különben az elején többen mondták, hogy nem lesz hosszú stb.. mert 10 évvel idősebb nálam, én most vagyok 20.
Nyugtassatok meg, hogy nem csak rossz kapcsolatok vannak már. Szinte nem is ismerek senkit a közvetlen környezetemből aki ugyanezt el tudná mondani magáról. Akiről azt hittem, hogy ugyanígy érez az épp most szakított másodszor a barátjával...
Még egyszer mondom, nem ítélkezem senki felett és nem dicsekedni akartam, csupán érdekel a dolog. Hogy érzitek magatokat a kapcsolatotokban?
válasza:nagy a nyomás, sok az elvárás, megfelelni minden társadalmi normának, stb...
manapság már teljesen mások egy kapcsolatban az elvárások, mint pl 20 évvel ezelőtt.
ez sajnos a modern kor velejárója.
annyit még hozzátennék, hogy ilyen fiatalon kevés párkapcsolati tapasztalattal (gondolom ő az első "komolyabb") ne tegyél olyan kijelentéseket, amiknek te sem tudhatod a jövőjét.
örülj annak, hogy nálatok minden oké, és ne másokkal foglalkozz.
válasza:Én másfél éve vagyok együtt a párommal, veszekedésünk/vitánk soha nem volt, úgy fogalmaznék, hogy kis nézeteltérések előfordulnak nagyon ritkán, még van hova összecsiszolódni, de mi is fél óra alatt megbeszéljük, aztán megy tovább minden a régiben. Boldogok vagyunk együtt, támogatjuk egymást mindenben, nagyon szeretjük egymást, és összeillünk minden téren.
A párom szülei kb 30 éve vannak együtt, és nagyon látszik rajtuk, hogy szeretik egymást, és boldogok.
A legjobb barátnőm most lesz együtt a párjával 5 éve, ahányszor beszélgetünk, mindig újságolja, hogy miket csinálnak, miket kapott szülinapjára, és emlékszem, hogy kamaszkorunkban pont ilyesmikről áradozott, hogy ilyen dolgokra vágyik. Szóval ők is tök jól összeillenek.
Nemrég futottam össze egy volt tanfolyamos csoporttársammal, aki eléggé maga alatt volt, mikor megismertem, el volt keseredve, hogy egyedül fog maradni, most meg 5 éve van egy párja, most újítják fel a közösen vásárolt saját lakásukat, odáig vannak egymásért, boldogok.
A környezetemben kb csak annak nincs jó párkapcsolata, aki nem akar olyat :D
válasza: válasza:Kerdomezo, azt megkerdezhetem hogy az elso evben mik okoztak a vitakat?
Mi lassan masfel evesek leszunk, az utobbi par honap elegge huzos volt. De szeretem ot es eszemben sincs szakitani es o is igy van ezzel, amire bizonyitek hogy a neha tulzo feltekenysegem miatt mar reg elhagyhatott volna, de nem tette. Nalunk emiatt van a legtobb veszekedes, de tudom hogy egyutt fogunk maradni.
A kornyezetemben csupa alompar van, a legkozelebbi barataim kapcsolata viszont annyira nem fenyes. Vagyis az egyik baratnomeknel is ez volt a helyzet, hogy az elso masfel ev volt a huzos.
válasza:Tehát 17 évesen jöttél össze a 27 éves pároddal?
Ejha.
Mindenesetre örülj neki, hogy most minden rendben van nálatok. Egyébként tökéletes párkapcsolat nem létezik, csak a filmekben. Mindig lesznek hullámvölgyek és problémák, de ezeket át lehet vészelni, ha nem tényleg valami megcsalás vagy hasonló van a háttérben.
Mi most vagyunk 4 éve együtt, és most egy fél éve volt először egy nagy nézeteltérésünk sajnos. Ennek a nyomait még mindig érzem magamban, pedig előtte elképzelni se tudtam volna soha, hogy azt mondom majd, szakítsunk. Hozzátenném, nem megcsalás, se harmadik személy nem volt a konfliktusunk kiváltó oka. Soha nem tudhatod, hogy mit hoz a jövő.
válasza:Nincs kapcsolatom, de egyre inkább kezdem azt hinni, hogy halnak ki az igazi kapcsolatok. Megalkuvás, érdek, haszon, sokkal inkább motiválja az embereket!
Tisztelet a kivételnek!!!
Magamon pedig azt veszem észre, talán (..?) már kicsit mániásan is,hogy aki tetszik, el tudnám képzelni vele. Annak úgysem kellek, nem vagyok elég jó! + , hogy nem vagyok alkalmas egy normál kapcsolatra.
Tudom, hogy tökéletes kapcsolat nem létezik. Ha egy kicsi is, de valami hiba mindig akad de ez csak azért mert nincs két egyforma ember.
Nálunk leginkább az volt a probléma, hogy keveset találkoztunk (1-2 hetente) és édesanyám sokáig nem engedte, hogy egymásnál aludjunk így be kellett érnünk heti 8-10 órával 1 éven keresztül. Ugyanis nem lakunk egymáshoz közel és csak szombaton vagy vasárnap tudtunk találkozni mert ő dolgozott néha hétvégén is, én meg suliba jártam. Vagy volt olyan amikor egyikünknek se volt pénze és én a szüleimtől nem akartam emiatt kérni. Ezek miatt kicsit elbizonytalanodtam és nem esett jól, hogy mi csak ennyit találkozunk de közben tudtam, hogy nincs mit tenni és ha kitartok jobb lesz. Igazam volt, most már nincs ilyen problémánk.
A korkülönbséggel kapcsolatban eddig sosem éreztem, hogy bármi negatívum érne minket mások beszólásain kívül (hosszútávon talán annyi, hogy lehet, hogy hamarabb fogom elveszíteni ha minden normális úton működik) de a céljaimat nézve mindenképpen jó, hogy idősebb <- semmi anyagi dolog. Egyszerű falusi emberek vagyunk mindketten, egyszerű célokkal és elvárásokkal. Sokszor kérdeztem őt erről a dologról és ő sem bánja, hogy fiatal vagyok. Egyébként ő úgy tudta, hogy én idősebb vagyok egy kicsit.
Nem teszek olyan kijelentéseket aminek nem tudhatom a jövőjét, éppen ezért írtam azt, hogy csak tervezem.. "Ember tervez, Isten végez" ettől függetlenül nem úgy állok hozzá, hogy úgyis lesz még száz. Nem az első "komolyabb". Nekem szó szerint ő az első mindenhogy. Előtte nemigen udvarolt nekem senki, nem "kavartam" senkivel sehogy. Ő az első akin éreztem, hogy komolyan érdeklődik irántam, ő hívott komolyan "randira" először, ő éreztette velem először hogy szép vagyok, ő csókolt meg először, ő mondta először hogy szeret, hogy hiányzom neki. Minden ezzel kapcsolatos dolgot vele éltem meg először és sokáig siránkoztam magamban, hogy én miért nem kellek senkinek és most már egyáltalán nem bánom, hogy senkinek nem kellettem. Megérte az a néhány évnyi "szenvedés". Akikre irigykedtem 10-16 éves korom körül (az általános iskolai gyerekkapcsolatok is beleszámítanak) ma sehol nincsenek ilyen téren. Egyiknek sincs és nem is volt még normális kapcsolata. Kár volt irigykednem. Neki volt már 1-2 kapcsolata de nem tartottak sokáig.
Gyerekünk még nincs -de a közeljövőre nézve tervben van-, szerencsére szülőt sem kellett még ápolni. Hát igen... a pénzzel olykor vannak problémák de már 3 év elteltével közel van az a bizonyos alagút vége. Neki jobban fizető állása lett, én most fogok végezni a második iskolámmal és utána nekem is lesz munkahelyem. Ha minden igaz, most fog helyreigazodni a közös jövőnk. Ezért is érzem olyan jónak. A szülők ápolásával kapcsolatban pedig annyi, hogy a szüleimtől megtanultam ezt a fajta kitartást. Mindkét nagyapámat ápolták halálukig és én is ebben éltem pár évet. Előttem jó szülő példa van szerencsére, most, hogy belegondolok sokat tanultam tőlük a házasságról és kitartásról is.
Huh, próbáltam mindent megválaszolni, nagyon régen folytattam már eszmecserét, ez most jól esett :D
Köszönöm a válaszokat! :)
válasza:"A munkahelyemen 10 nőből 8 elvált"
"én most fogok végezni a második iskolámmal és utána nekem is lesz munkahelyem"
na most akkor döntsd már el, hogy dolgozol vagy sem...vagy állj le a kitalált történetekkel.
válasza:#9
Mert még nem volt soha olyan ember a történelemben, aki suli mellett dolgozott.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!