Ti mit tennétek meg a szerelmetekért?

ha szerelmes lennék valakibe, akkor nem jönnék össze vele, mert a szerelem tönkretenne mindent, nem tudnék logikusan gondolkodni...

szerencsére nem vagyok szerelmes...

szeretem a barátnőmet, ha nem szeretném nem lennék vele együtt...

nagyban függ, hogy milyen a kapcsolat, mik a tervek...meg persze mik az indokok...

23F

Utazásban bármeddig, ezt most viccen kívül.

Szülővárosból elköltöznék, de a jövőbeni munkám miatt az országból nem.

Mi az, hogy lemondanék a vagyonomról? Méregdrága műtétre kell neki a pénz? Minden további nélkül. Elrabolnák, és váltságdíj? Minden további nélkül. Viszont nem adnám neki oda csak úgy, hogy költse magára, mert ő is magamért szeressen, ne a vagyonért. 23/F

Ezek értelmetlen kérdések, illetve nem egy jó kapcsolatban lévő szerelmi párról szól.

Bármit, minek értelme van. Bármit, mit megkéne tennem érte.

Addig utaznék ameddig kell, ha utazás végfeltételei olyanok. Akár 70 évet is utaznék hozzá.

Otthon mellette van, így akárhonnan, akárhiva elköltőznék.

Ha leggazdagabb ember lennék, is minden földi javamról lemondanék szerelmemért( e kérdés megmutatja, nem ismered igazán szerelmet).

20F

Semmi sem számít, csak vele lehessek., szerethessem.., végtelenül és örökké...

10 éve vagyok együtt a férjemmel és 3 éve vagyunk házasok.

Az elején, a szülők minden módon gátat akartak szabni a kapcsolatunknak. (Ő szegényebb családból származik, ami a szülőknek nem tetszett.)

Én foglalkozásomat tekintve mérnök vagyok, ő szakmunkás, ez sem tetszett nekik.

Az elején, így távkapcsolatra kényszerültünk, hiszen egyetemre mentem/koliban laktam. Csak hétvégente találkoztunk, vagy feljött hozzám a koliba.

Ez 3 évig ment.

Édesapám volt, hogy hetekig nem szólt hozzám miatta. Csak a külsőségek alapján ítélték el.

Majd 3 év után, eléjük álltunk, megbeszéltük, hogy összeköltözünk a szülők (az enyémek) városában, vettünk egy kis lakást, (persze mindent, lepapírozva) és összeköltöztünk. Nem tetszett nekik, de beletörődtek.

Ahogy jobban megismerték, rájöttek, hogy tévedtek vele kapcsolatban.

Ma már, ugye házasok vagyunk. Édesapámmal már jó haverok és a szülők is jól kijönnek, anyósommal és apósommal is rendben vannak a dolgok.

De, sok mindenen keresztül kellett mennünk, de nekünk megérte, most a gyerekvállaláson és házvételen gondolkodunk.

Hát én megmondtam a szüleimnek, hogy a barátnőmmel nekik egy dolguk van, elfogadni. Hülye nem vagyok, olyan nő amúgy se lenne, aki kiverné a biztosítékot, szóval ez a kitagadósdi ez nem játszana.

Elméletben meg fogalmam sincs, ha mégis. Ez elég nehéz kérdés.

Eleve nem ismerkedem/ismerkedtem olyannal, aki nincs elérhető távolságban, így a "mennyit utaznék" úgymond értelmét veszti, mert esélyem sincs szerelmesnek lenni olyanba, aki az ország túlsó felén van. Egyébként ha arról lenne szó (hipotetikus esetben), akkor akármeddig elutaznék hozzá, amíg az anyagiakat bírom fedezni. Azért heti 2x kirepülni New Yorkba (meg vissza) nagyon menő lenne, de nem tudnám fizetni, akármennyire is szeretném.

A szülővárosomból már eleve elköltöztem Budapestre, de jelenleg nem sok minden tart ide, szóval ha ő menne, akkor én szó nélkül mennék utána. Talán más lenne a helyzet, ha mindenkim itt élne és jól befutott karrierem lenne, de sajnos nem így van, szóval bármennyire is szeretem a várost, ha mondjuk úgy dönt, elfogadja azt a máltai álláslehetőséget, szívesen megyek vele :D

Nincs vagyonom. Ha lenne, azt nyilván saját erőből szereztem volna meg (minthogy a szüleim anyagilag sosem voltak igazán a toppon), szóval nem lenne szükség rá, hogy lemondjak róla. De ha arról lenne szó, hogy a szüleim kőgazdagok, és kitagadnak, ha vele jövök össze, akkor persze, az örökségem nem lehet fontosabb a szerelmemnél.

24/N