Kapcsolatotok elején voltak kínos szituitok emberi szükségletek (wc) témában?

Én mindig reggel kakilok 10-ből 9-szer. Azzal kezdődik a napom, bármi is van, hogy felébredek, megiszom fél-1 liter vizet ott még az ágyban fekve és (részben ettől) rám jön a szarhatnék és megyek WC-re.

Viszont én arra lettem nevelve, hogy kaki után ha van rá lehetőség (értsd: otthon, házban, lakásban vagyok), akkor mossam meg a fenekemet a fürdőszobában szarás után, a kádba beállva vagy a kád szélére ülve.

És így sosem érzem magam piszkosnak egyáltalán kakilás után.

Ja igen és a lényeg, hogy ezen új partnerrel, új kapcsolatban, akár első szex/együttalvás után sem változtatok.

Már a sokadik randinkat töltöttük egy étteremben, amikor már az elejétől fogva éreztem, hogy valami nagyon mocorog a hasamban. Tűrtem-tűrtem és izomból összeszorított seggel ültem végig a randi nagy részét, bár szegény lány nem értette, hogy miért vagyok úgy befeszülve, miért reagálok mindenre olyan ingerülten és miért kezdtem el izzadni.

Majd amikor már leomlottak az utolsó falak is, egy "ne haragudj, de nem bírom tovább" mondat kíséretében besprinteltem a mosdóba és jajj volt annak, aki az utamba került.

27/F

Engem néha zavar, máskor meg abszolút nem.

Emberek vagyunk, kijön, lehúzom, törlök hármat vizessel, hogy ne legyek kakás, és kész.

De kb. negyedik ottalvós randin elkaptam valami szutykot, és a végre együtt töltött hétvégénk (távkapcsolat volt még akkor) 90%-át a klotyón töltöttem, borzalmas hasmenéssel.

Ő szegény kérdezgette, mit kérek enni-inni, ilyesmi, és a programokat is inkább áttettük bentire - pedig meleg volt, túrázni terveztünk meg szalonnát sütni.

De ez max. járásnál "megoldható", ha már együtt éltek, nem. Ha rámjön, megyek, és kész, felnőtt emberek vagyunk, és ha ennyitől kiábrándulna belőlem, akkor semmit nem vesztettem.

28n

Másfél évig hazavittem a cuccot, mikor a kapcsolat elején hétvégente a szülei házában taliztunk. Hát...fingani is nagyon sokára mertem előtte. Bezzeg ő! A második randinkon simán odadurrantott.:)

De máshol is így vagyok vele. Engem feszélyeznek az ürítéssel kapcsolatos dolgok.

A barátnőm férje is ilyen, mint én, ő meg mindig hazament, szerencsére csak pár házzal odébb laktak. Aztán mikor összeköltöztek, inkább eljárt a kútra tojni. Aaaanyira megértettem, sokat röhögtünk ezeken a sztorikon évek múlva, mikor már mindenki otthon érezte magát mindenhogy.