Házasodnátok a biztos háttér, a jó anyagi lét miatt vagy kizárólag szerelemből?

Ne feledje el senki, mindenkinek más az élete, a családi háttere, az iskolázottsága, különböző helyen élünk!

Másképp gondolkozik egy 18-20 éves, a harmincas, negyvenes... Másképp éli meg az életet a teljesen egészséges ember és a betegségekkel küzdő. Másképp él a fővárosi, a városi, a falusi ember. (Míg Budapesten egy lakás 25-70 millió addig vidéken 3-8 milliót ér egy családi ház. Míg a fővárosban 150-250 ezer körül van az átlag kereset, addig vidéken 50-100 ezer magasságában, ha van egyáltalán munkalehetőség! De mindenhol ugyanannyiba kerülnek az élelmiszerek, a rezsiköltségek, műszaki cikkek, az autók, az üzemanyagok.)

A válás utáni élet szintén nagyban befolyásolja az emberek életszemléletét. Olyan, mintha egy társasjáték menetének felénél visszaküldenének a startmezőre. "Rablók elveszik eddig megszerzett értékeidnek felét. Menj vissza a startmezőre! Kezdj újra az elejétől!" :-( Sőt, nők esetében még sokszor egészül ki avval: "Ezentúl, játssz tovább két gyerekkel, neveld őket egyedül!" Férfiak esetében pedig avval: "Ezentúl fizetésed 40 százalékát add le, a maradékból próbálj tovább játszani!"

Ezek után, hisz még bárki is a szerelemben? Egyértelmű, ha lehetőség van jobb életre, ki az aki fejében nem fordulna meg, hogy hozzámenjen egy gazdaghoz. (?)

Szerintem, álszentek, akik azt állítják, ők pénzért nem házasodnának. Saját önerőből megélnek, meggazdagodnak... Röhög a vakbelem! Nagyjából annyira saját lábon gazadagodnak meg, mint orbán lánya ráhelke és a férje! :-(

Szerelembol nem lehet megelni!! Es idovel amugy is elmulik ..

En az anyagi joletet valasztanam ...aztan meg az is lehet hogy idovel megszeretnenk egymast illetve azonos lenne a jovokepunk, igy jol kijonnenk egymassal ...

"Szerintem, álszentek, akik azt állítják, ők pénzért nem házasodnának. Saját önerőből megélnek, meggazdagodnak... Röhög a vakbelem! Nagyjából annyira saját lábon gazadagodnak meg, mint orbán lánya ráhelke és a férje! :-("

Vagy úgy, mint én, aki addig gürcölt és tanult minden szórakozást vagy élvezetet évekig félretéve, amíg nem lett jól fizető munkahelye, releváns munkatapasztalata, magas szintű nyelvtudása ahhoz, hogy stabil, jó életet teremtsen magának. A nulláról jutottam oda 10+ év alatt, hogy (bár igaz, már külföldön élek) jól megfizetett, megbecsült pozícióban dolgozom, jelentős megtakarítással rendelkezem és lassan saját (itteni) házzal is, már nem sok hiányzik hozzá - igaz ehhez kelleni fog hitel, de egyébként sem volt nálam soha prioritás a saját ingatlan. Szóval a nevemben légy oly kedves nem nyilatkozni, mert nem mindenki álszent, aki nem mástól várja az életminőségének a javulását, hanem inkább aktívan tesz érte. Köszi.

17-es voltam.

Nincs az a pénz, hogy egy számomra kifejezetten ronda embert nézzek minden nap, az meg pláne, hogy lefeküdjek vele. Szóval nem, ezért nem házasodnék semmiképp. Szerencsére nem is lennék mondjuk rászorulva, el tudom tartani magam.

N29

Én 25 voltam, ő 32. Hatalmas szerelem volt. Én nem gondolkodtam el azon, hogy 32 évesen miért nincs semmije egy rozzant autót leszámítva úgy, hogy jó szakmája van és jól keres. Ennek 14 éve. 3 éve váltunk el. Nem csak az anyagiakkal volt baj, de amikor itthon voltam gyesen a babával ő meg külföldre ment pénzt keresni, de volt hogy nekem kellett kölcsön kérnem a rokonoktól és küldeni neki, hogy haza tudjon jönni látni a gyerekét....

valami elpattant bennem. Nem tudtam tisztelni többé. Addig nem érdekelt, hogy szegények voltunk, egyszerű keresetből éltünk, de a gyerek miatt ez megváltozott.

Ma már elváltam, a gyerekem nagyobb, vissza mentem dolgozni, eltartom magam egyedül, még ha a gyerektartás kicsit erratikusan érkezik is. Szerelem nélkül most sem házasodnék, de most már nézem azt is, hogy ne legyen anyagilag szerencsétlen. Olyat szeretnék aki nélkülem is önellátó és egyikünk sem szolgáltatja ki magát a másiknak anyagilag.

Szóval az én válaszom: egyik sem. Nem kell sem szegénység sem a szerelem hiánya. Marad a magány, ha más nincs.