Miért szerettétek meg az exeteket? Van aki ujra kezdené az exével a viszonyát? Ha igen/nem miért?

Az életünk, akkor, azon a ponton metszette egymást egy időre. Bennem sok ember nyomot hagy így és sokat gondolok rájuk. Akit egyszer megszeretek ilyen vagy olyan formában; annak akkor is lesz egy apró helye a szívemben, ha ő erőszakkal tépné ki is magát onnan. Vagy akkor is, ha ő esetleg haragszik, vagy eszébe sem jutok már.

Vele pl beszélő viszony maradt. Vannak emlékek, amok hozza kapcsolódnak és jó felidézni.

Azonban én azt gondolom, hogy az exek nem véletlenül azok. Még azoknak sem, akik hisznek még az újrakezdésben. Akik meg már elengedték; azoknak pláne.

Szóval rá visszatérve... sokat tanultam mellette magamról és érdekes emberekkel, tevékenységekkel ismerkedtem meg, nem volt egy unalmas életünk. Hála érte, ezek az impulzusok néha hiányoznak. De ahogy fentebb írtam.... Az exek nem véletlenül exek. Amiben egyezünk, abban nem változtunk sokat, de a különbözőségeink sem tűntek el.

Ma már tudom, hogy hosszabb távon nem valószínű, hogy fenntartható lett volna.

Bizony, aki nincs veled, az okkal nincs.

Nálam az értelmezéstől függ. Ha úgy értelmezem az újrakezdést hogy anno összejöttem-e volna vele vagy nem akkor. Akkor igen. Kell az a sok negatív tapasztalat amit átadott. Ha most így ahogy jelenleg vagyok, akkor kizárt dolog. Nem kell nekem az a Csetényi ku rva.

Ha az ő előtti exemről beszélünk akkor őt meg nem tudom.Kár hogy egyszerre jött be az anyja halála,a balesete,és így nem tudtam rendesen megismerni. Így ennél passz.

Több exem van, de ebből egy volt igazán komoly, így csak róla szólnék.

Életem egy olyan szakaszában találkoztunk, amikor nagyon nem voltam kibékülve magammal, éretlen csitri voltam, ő pedig végtelen türelemmel fordult felém, sokat tanultam tőle arröl is, hogyan tiszteljem jobban magam, ezért végtelenül hálás vagyok neki. Nem váltunk el haraggal, a mai napig beszélőviszonyban vagyunk. Újrakezdeném vele? Volt, hogy úgy gondoltam igen, volt hogy nem. De én azóta férjhez mentem, úgyhogy már nem is jut ez eszembe.

Komolyan, nem tudom.

Az elején még érdeklődő és normális volt, foglalkozott velem, a kapcsolatunkkal, tett ő is a közös jövőért.

Aztán összeköltöztünk és kész, alig jártunk el valahová. Ha elmetünk ő állandóan a fényképezőgépet nyomta, szarva a fejemre.

Beszélgetések megszűntek, én sokszor kedveskedtem neki (kedvenc süti, stb.), nem értékelte. A szexben önző volt, brmilyen felmerülő problémát a barátaival és az anyjával beszélt meg, stb.

Soha nem kezdeném vele újra. Két éve szakítottunk, azóta én együtt élek egy férfival (akire számíthatok nem kisfiú), ő változatlanul egyedül, okkal. A barátai, akiknek a véleménye olyan nagyon fontos volt, lassan nősülnek ő pedig kirekesztődik közülük. Igy járt, én viszont a kedvessel boldogabb vagyok, mint bármikor.