Barátaitoknak elmondjátok azt a bizonyos bensőséges undorító igazságokat hogyan viszonyultok a partneretekhez érzelmileg?

Én ezt úgy oldottam meg, hogy leszoktam a végletek és a kizárólagosságok kinyilatkoztatásáról. Elég beégés volt már elsőre :D

30/f

Én a partnernek is elmondom. Sőt, inkább neki, több okból sem szeretem a vele kapcsolatos érzelmeket másnak elmondani:

-Ha teszem azt, rosszban vagyunk, vagy vannak napok, amikor én is kicsit egyedül lennék, vagy idegesít a párom, akkor hajlamos vagyok rá olyat mondani, amit csak a pillanatnyi indulat mondat velem. Tehát mondhatom azt, hogy nem érdekel, holott a világ összes kincséért sem adnám senkinek és másnap fülig szerelmesnek érzem magam megint. Egyszerűen fölösleges pillanatnyi dolgokat közölni. Azért sem, mert visszamondhatják az alaptalan fszságaimat, amivel rontanak a dolgon, másrészt meg hihetik, hogy labilis idióta vagyok, aki a semmiért van a másikkal, a kapcsolat meg egy kalap szar, ami esetemben általában nagyon nem szokott igaz lenni. Arra meg nem vagyok kíváncsi, hogy azon bárki mozizzon, mikor hogyan állunk épp egymással. Szóval nekik inkább csak "jól megvagyunk" a válasz minden ilyenre, kivéve ha valami nagyon édes dolog történt velünk, vagy tényleg nagy a baj.

-Ha viszont nagy a baj, akkor elmondom a kedvesnek is, hogy ezt így nem. És akkor vagy megoldjuk, vagy nem, de igyekszem előremozdítani valami változást.

Egyébként meg én nem mondok ilyeneket, hogy ő az egyetlen, meg most vagyok igazán szerelmes. Mondtam eddig mindegyiknek (nyilván az első szerelmem 14 éves koromban nem ér ilyen szempontból, akkor tényleg először voltam olyan szerelmes), hogy nyugi, ha valakibe szerelmes vagyok, akkor másba nem tudok, és akibe nem vagyok szerelmes, azzal nem kezdek. Amúgy meg előtted is voltam szerelmes, hittem azt, hogy ő a legjobb, egy ideig ő is volt a legjobb, most számomra te vagy az és remélem, kölcsönös. Ha meg összedolgozunk és fenn tudjuk ezt tartani "jóban-rosszban", akkor fölösleges lesz bárki másról beszélni utánad, mert nem lesz utánad.

Én nem fogok szart beszélni, hogy örökké meg legjobb meg egyetlen. Szeretek valakit a lényéért, amilyennek megismertem, amilyen ember és amilyen a kapcsolatunk. Ha ebben valami úgy változik, hogy az nem kellemes és nem tudjuk megoldani, akkor nem lesz releváns ez az érzés sem. De ez nem egy véletlen baki, hanem ez ellen mi tudatosan tudunk tenni azzal, hogy egy csapat vagyunk és mindkettőnknek érdeke ezt így megőrizni vagy jobbá tenni, hogy elviselje a nehezebb időket is, meg évekkel később is működjön. Ha pedig ez megy, én nem akarok mást keresni, mert én csak akkor lépek le, ha egyedül jobban érezném magam, mint vele, vagy nem érzem, hogy annyi megtérülne, amennyit belefektetek, vagy egyáltalán annyit a másik is belead, amennyit én szánok ebbe az egészbe.

Ha ez a kis egyensúly és közös munka életünk végéig működik, akkor addig. És akkor örökkének számít. Ha 3 hónap, akkor annyi, attól függ, nekünk mennyit ér meg. És ezen nem óhajtok szépíteni, bármilyen romantikus is.

Arra ott a szeretlek meg a becézések, ígéretek és túlzások helyett.

20l

Én az első és vélhetőleg egyetlen komoly kapcsolatomat élem és eddig kétszer osztottam meg aggályt a barátnőmmel. Amikor a kapcsolat elején a kedvesem nagy lelkesedését egy ponton túl soknak éreztem, mert minden egyes randon ajándékot kaptam, meg meglepetést, stb., ekkor mondta, hogy ez jellemző, de majd alább hagy idővel és igaza lett. A másik alkalom az volt, amikor túl sok időt töltöttünk együtt és úgy éreztem, hogy egyedül szeretnék lenni és hogy talán nem is hiányozna a párom, ekkor mondta, hogy szintén normális dolog ezt érezni, de ha nem találkozunk majd, akkor ugyanúgy hiányozni fog mint előtte. Ebben is igaza lett.

Ezeket nem mondtam a páromnak, mert feleslegesen megbántottam volna vele.

Egy barátnak sincs semmi köze se az érzelmeimhez!

A párom a társam,szövetségesem a kitárulkozásunk csak egymäs között létezik!

/N

Alapvetően nem szeretem 'kibeszélni' a dolgainkat, nem akarom, hogy adott esetben a problémáinkon csámcsogjanak mások, és ítélkezzenek. Ugyanakkor nem is mondok ilyen blödségeket, hogy 'örökké', meg stb. (Azért azzal az állítással önmagában, hogy "ő nekem az egyetlen", nem értem, mi a probléma.)

Van viszont egy barátnőm, neki szoktam a tanácsát kérni, mikor nagyobb hullámvölgybe kerülünk. Önmagában már az is segít, hogy valakivel megbeszélhetem aki kicsit más szemszögből látja a dolgokat, mint mi ketten a párommal, de a tanácsaival is sokszor volt már a segítségemre. Ez persze nem azt jelenti, hogy a párommal ne beszélnénk meg ugyanúgy a kialakult helyzetet.

Én is csak olyasmit osztok meg,ha valami nagyon kedves dolog történt vagy,ha tényleg nagy a baj. Az érzelmeimről viszont senkinek nem beszélek a páromon kívül.

Van egy barátnőm aki viszont nagyon érzelmes típus (mellette én jégkirálynőnek látszom), ő mindig elmondja nekem,hogy mennyire szereti a párját meg, reméli örökké együtt lesznek stb stb. Én ilyeneket sosem szoktam mondani.

N