Hogyan mutassam be a párom a szüleimnek?

Meleg pár vagyunk, ez most azért fontos, mert mutattam már be barátomat a családnak.

Ő viszont más.

Mármint ő egy nagyon komoly, művelt és intelligens ember, igazából csak nekem engedte eddig, hogy lássam őt ellazulva és fesztelenül is.

Az első vicceimre azzal reagált, hogy elmondta, mi adja a humort a viccben, de nem nevetett rajtuk. :D

A másik probléma a családom felől áll fönn.

Szerintük ugyanis a munka kizárólag gyári, fizikai és aki nem ezt csinálja, az nem is dolgozik.

Ő meg nemrég doktorált elméleti fizikus. Ha ezt meghallják, már eleve rossz ponttal indul náluk.

Ha meg ezért beszólnak neki, természetesen nem várom el tőle, hogy szó nélkül tűrje, ha úgy érzi, szóljon vissza nyugodtan.

A szüleim viszont nagyon régimódi gondolkodású emberek, szóval náluk az számít a normálisnak, hogy a fiatalabb bármit el kell hogy tűrjön az idősebbtől. A kedvesem viszont ennek az ellenkezője. Tehát ha jogtalanul viselkednek vele udvariatlanul, akkor nagyon keményen és határozottan fellép, tekintet nélkül arra, hogy milyen következményei lesznek és ki is az illető.

Emiatt amúgy a kollégái, barátai között óriási tekintélye van. Hogy szükség esetén bárkivel szemben kiáll értük.

Tehát összességében olyan ember a párom, aki mindenkivel úriemberként bánik, egészen addig addig a pillanatig, míg neki is megadják a tiszteletet. Ha nem, akkor az illetőt apró cafatokra cincálja (persze nem fizikailag).

És ezért is szeretek vele lenni, mert nem támaszkodik rám és én sem rá. Képes felnőtt emberként cselekedni, megvédeni magát, szükség esetén pedig elismeri, ha valami nem megy neki és segítséget kér. Ez nagyon ritka erény.

Szóval a gond az, hogy ő nem fél belemenni a konfliktusba, és ha a szüleimmel kerül ez elő, akkor először megpróbálja szépen, de ha nem jön be, úgy fogja kivégezni őket, hogy csak úgy zuhognak (persze nem szó szerint).

Előjöhet az az érv, hogy nagyképű paraszt. :D

Abszolút nem, olyan szinten viseli a kritikát és kritizálja saját magát is, hogy az nagyon durva. Ha valaki jogos kritikát fogalmaz meg vele szemben, akkor azt abban a szent pillanatban elismeri és mindent megtesz, hogy helyrehozza.

Szóval életemben először érzem azt, hogy felnőtt emberrel vagyok együtt.

Tehát szerintetek hogyan kéne ezt a bemutatást megcsinálni?

Mert nem szégyellem sem a családomat, sem őt és joguk van ismerni egymást.