Hogyan szokjak hozzá jobban a barátom érzelemkifejezéséhez?

Én 25 vagyok, a barátom 31. Imádom őt, nagyon jól megvagyunk, együtt is élünk. De ennyi idő után (2 év) sem tudom megszokni azt, ahogyan kifejezi az érzéseit.

Nagyon zárkózott ilyen téren. Ha bármi problémám van, fantasztikusan kezeli őket, mindig megértő, mindig megnyugtat és mindig talál megoldást mindenre. Tehát ha "baj" van, akkor vele nincs baj :)

Ő viszont a negatív és a pozitív érzéseit is nagyon visszafogottan fejezi ki. Az jó, hogy a rossz dolgok nem befolyásolják a kedvét, viszont ugyanilyen hidegvérrel éli meg a jó dolgokat is. Én nagyon látható módon tudok lelkesedni a kis és nagy dolgokért, de rajta alig tudom észrevenni, hogy valaminek tényleg örül, tényleg jól érzi most magát, tényleg tetszik neki stb.

Rengeteget kedveskedek neki, imádom meglepni mindenfélével, de általában ilyenkor nem érzem rajta azt, hogy annyira örülne neki vagy értékelné, mint amennyi energiát én belefektettem a dologba. Ha például drága hozzávalókból 2 órán keresztül készítgetem a tökéletes kis vacsorát, azt is nagyjából ugyanannyira értékeli, mint a 15 perc alatt összedobott egyszerű kaját. (Örül neki, megköszöni, megdicséri, ennyi)

Mondta már, hogy ő ilyen, ő nem hagyja, hogy eluralkodjanak rajta az érzelmek, de nekem ezt nehéz elfogadnom, mert néha lelomboz, és a kedvemet szegi.

Szerintetek lehet tenni valamit ezügyben? Vagy csak el kell fogadnom, hogy ő ennyire nem nyitott ilyen téren?