Milyen foglalkozású nő felel meg a férfiaknak?

Nem létezik olyan, hogy férfiak. Van sok férfi, aki fél egy tanult, ambiciózus nőtől, főleg, ha az még jobban is keres mint ő (vagy ha nem keres jobban, csak hasonlóan, akkor is zavarja, hogy nincs anyagi függés), sok esetben ez szimpla kisebbrendűségi érzésböl fakad. Mások meg úgy vannak vele, hogy igenis a párjuk keressen ugyanannyit, mint ők, nehogy véletlen 10 forinttal többet kelljen a férfinek bármibe fizetni.

Azt tudom elmondani, hogy nekem mi a fontos, de ez csak rám igaz, nem "a férfiak" egyenvéleménye

- szeresse a munkáját: ez a legfontosabb, bármit is csinál. Sok embert ismerek (nagyon jól és nagyon rosszul keresőt is), aki gyűlöli amit csinál, gyomorideggel megy be reggel, egész nap szenved, csak a nap végét várja. Az ilyesmi pedig egy idő után megtöri az embert, és rányomja a bélyegét a kapcsolatra is. Szóval ennél nincs fontosabb, megelőz mindent.

- alapvető szinten éljen meg a munkájából. Nem arra gondolok, hogy nagy lábon, élve, mindenre költve, kocsi, nyaralás minden legyen meg neki zsebből, de szerintem egészségtelen függést eredményez egy kapcsolatban, ha egy fodrászhoz nem tud elmenni, és ahhoz is pénzt kell kérnie, hogy egy kávét vegyen. Nem a pénzt sajnálom tőle, de ez a függés nem tesz jót a kapcsolatnak, és átlag nőt jobban zavar, mint pl engem (nyilván nem egy egyetemista lánynál van meg ez az elvárás, de 35 felett vagyok, már általában csak dolgozó nőkkel találkozom)

- legyen munkája: nem az a gond, ha becsúszik a munkanélküliség, támogattam az exem ilyen helyzetben, de aki régen vagy folyton munkanélküli az szintén megtörik, jön a depresszió, eldobja magától azt is, akit szeret.

Azt hiszem az elvárásaim eddig nem extrémek, bármelyik alap állami bértáblás (ezek az állások azért nem arról híresek, hogy jól fizetnek, pl tanárok) munkakörben könnyű teljesíteni.

Bónusz (nem elvárás, de én is ilyen vagyok, nem baj, ha a párom is ilyen, de egyáltalán nem baj, ha nem):

- nekem fontos a karrierem. Nem ülök bent éjszakákon át, nem viszem haza a munkát hétvégente ÁN sk ellenére, hogy évente egy párszor előfordul (idén pl eddig egy hétvégén dolgoztam, az is elkerülhető lett volna, de jót tett az elismerésemnek, és nem volt más dolgom). Sikeres vagyok a munkámban, de tudom, hogy hol az egyensúly, ha a párom is érzi a határokat, akkor örülök ha vannak karrier tervei, megvalósítja őket, fejlődni, előre lépni akar, nem egy székben ülve képzeli el az egész életet. Ebben szívesen támogatom is, még akkor is, ha például megelőz a ranglétrán, erre büszke vagyok, nem pedig irigylem.

én azokat mondom olyannak h nem akar dolgozni, akinek pl van egy érettségije v ilyesmi, de ő nem vállal ám el akármilyen munkát, mert nehogymár....hát ő a valaki!

Inkább kivárja míg összejön egy pénzesebb sráccal, és nem kell melózni, vagy terhes lesz, és akkor azért nem...

Az ilyenektől mászok falra..akinek ez az életcélja.

Sokkal jobban vonzanak a karrierista nők! akiknek céljuk van, és törekszenek hogy elérjék!

ezt a sok barom kérdést, meg azokat akik kitalálják és főleg akik elhiszik mindezt....te jó ég!

am a nőknek kivehető vámpírfoguk is van, tudtad? Meg repülni is tudnak csak úgy, jaja.

Igazából nem érdekel, de mivel nekem kötetlen munkabeosztásom van, ezért lehetőleg olyan partnereket választottam magam mellé, akik állandó helyen és kötött munkaidőben dolgoznak, hogy tudjak velük tervezni. Ha ugyanolyan rendszerben dolgozna mint én, akkor könnyen előfordulhatna, hogy hetekig nem látnánk egymást és az minden kapcsolatot kikezd. Nekem sokkal fontosabb, hogy mellettem legyen amikor szükségem van rá, mint hogy mennyit keres, az anyagiakat előteremtem egyedül is. A mostani párom otthonról dolgozik, talán ez a legjobb....sok időt tudunk együtt tölteni.

40F