Hazatelefonálnátok, ha váratlan időpontban mentek haza?

Nem, minek?

Annyi, hogy ő jól teszi, mert sűrűn sütök gombát, amitől ő rosszul van és akkor fullra tolom az elszívót meg kiszellőztetek, mire hazaér :)

Ha úgy jön ki a lépés hogy a párom otthon van és kajával várna haza mert vagy más műszak beosztásban van, vagy éppen pihenős, vagy bármi oka van akkor azért szoktam hazatelefonálni hogy már asztalon várjon az ebéd, mert mi ezt anno így beszéltük meg. Ahogyan ez fordítva is így van, mert én is főzök otthon ha úgy jön ki a lépés. De ha csak simán előbb megyek haza és nincs se ebédidő, se vacsora idő, se semmi egyéb, akkor nem telefonálok haza, mert egyrészt az én saját családom tulajdonában lévő ingatlanba akkor van jogom hazamenni amikor én úgy látom. Főleg hogy a tulajdonrész 70% a nevemen. Másrészt minek telefonáljak ha úgy okom nincs rá. Ha esetleg úgy beszéljük meg hogy meló után mennénk rögtön valahova akkor szoktam hazatelefonálni hogy 10perc múlva legyen a kapu előtt mert nem megyek fel, meg semmi mert ha felmegyek akkor már nehezebben veszem rá magam hogy elinduljak, kivéve ha mondjuk kajálni akarok vagy épp más dolgom akad.

Tudom hogy a párom nem csalna meg, vagy ha épp vendége van abban nincs szégyellni valója, ahogyan az én részemről sem.

Egyrészt van egy férfi barátja akivel már óvodás koruk óta ismerik egymást mert a szüleik nagyon jó barátok. Amolyan család barát. Én részemről meg mindig is egy csaj volt a legjobb barátom általános iskolás korom óta, ő gyakran meglátogat. Mi ezen nem balhézunk hogy más neművel vagyunk egyedül a házba, nincs abba semmi, ismerjük egymás történetét ezzel kapcsolatban.

Én csak akkor telefonálok haza mindig amikor késve érek haza mint ahogyan ő azt várná.

Például ha este 22 órakor végzek délutános műszakba de tudom hogy csak fél 12-re, éjfélre érnék haza mert van egy kollégám aki néha busszal jár, és a buszmegálló ahonnan indul utolsó járat a lakhelyére az nem érinti azt ami itt van a munkahelyünknél lévő megállóba, így akkor autóval elviszem addig a megállóig, ás általában megszoktam vele várni a buszt. Vagy ha munka után megyek valahova spontán akkor szoktam hazatelefonálni hogy kések ezért meg ezért. Sosincs ebből gond, nem idegeskedik emiatt, ahogyan én sem haha ő csinálja ezt. Amikor apám kórházba került épp délutános voltam, akkor hívott fel a mentőautóból hogy rosszul lett kihívta magára és épp viszik be és megkért hogy egyenest menjek az ő házához mindent lekapcsolni ami úgy maradt mert arra volt csak ereje hogy kihívja a mentőket, ők meg csak annyit tettek hogy bezárták az ajtót és ennyi. Akkor rohantam oda, lekapcsoltam mindent, összedobtam annyi holmit ami épp kellhet és mentem utána, mert anyám akkor éjszakára ment dolgozni és akkor őt is hívtam és kiment a fejemből hogy hazatelefonáljak de teljesen. A barátnőm akkor direkt nem szokott jó 30-40 percig telefonálni mert tudta hogy vezetek, és nem akart megzavarni mert sajnos akkor nagyon sok őrült autós száguldozik a sötét lakott területen kívüli helyeken főleg egy kis figyelem eltérés is tragédiával jár szinte annyira veszélyes útszakaszon járok, volt is ebből balesetem csak akkor motorral voltam, de szerencsére iszonyatosan könnyen megúsztam, kisebb lábsérüléssel csak. Szóval akkor nem telefonáltam haza, ráadásul amikor anyám felvettem a melóhelyén mert kikérte magát onnan apám miatt, mert apám szívbeteg aztán ha érzi hogy baj van hívja is a mentőket, és akkor nagyon jól tette hogy hívta őket mert másképp már nem élne. A lényeg hogy akkor csak berohantam a kórházba amint odaértünk és a telefon az autóba maradt, a barátnőm 25 ször hívott sikertelenül amikor megnéztem mert eszembe jutott hogy kint maradt és fel kéne hívni. Elég ciki volt mert amikor hívtam foglalt volt, 2 percre rá újra hívott és bőgött szinte remegett, izgult annyira megijedt hogy bajom lett hogy már a rendőrséget hívta hogy nem-e történt baleset és én esetleg ott lettem volna, és viszont képes volt felhívni a mentősöket érdeklődni rólam és mivel apámmal azonos a nevünk mondták hogy vittek be egy ilyen nevű illetőt ráadásul akkor amikor épp lejárt a műszakom tehát ebből szinte levette hogy én lehettem az főleg hogy apámék ott laknak ahol a munkahelyem van abba a városba így szinte már rendesen félt, remegett, és már annyira maga alatt volt hogy felriasztotta az egyik barátnőjét hogy autóval menjen el érte és jöjjenek fel, akkor amikor már várta őt akkor hívtam, ő vele beszélt, majd visszahívott és akkor mondta.

Akkor ez elég kellemetlen volt de érthető hogy elfelejtettem mert akkor én is csak a legrosszabbra gondoltam, ezer felé járt az agyam, anyám is mondta a verset amikor felvettem útközbe akkor kész voltam.

Lényeg hogy ezért is telefonálok haza mindig ha késve érek haza ha csak nem úgy megyek el valahova hogy "jövök amikor jövök" alapon mert képes sajnos a barátnőm a legrosszabbra gondolni, és képes végig telefonálni a rendőrségtől kezdve a tűzoltókig mindent mert még az is kitelik tőle hogy kinézi belőlem hogy valaki kiszúrásból felgyújt és szénné égek.