Egyszerűen nem tudom rendezni a gondolataimat, szerintetek mit kéne gondolnom?

Röviden tömören az történt, hogy találkoztam egy kissé pofátlan sráccal, aki csak külsőre bejött ugyan, de semmi mást nem váltott ki belőlem, csak dühöt. Aztán mikor nem bírtam tovább és nekiestem, kiakadtam, sértegettem hangosan és lökdöstem, hirtelen felkapott. Ahogy lógtam, attól féltem menten elesik és beütöm a fejem. Kivitt a mólóra, hogy bedob a vízbe. Sikítottam iszonyat hangosan hogy ne, hagyja abba, tegyen le, kérleltem. Szóval nem dobott be (akkor még), letett. Aztán mikor visszaindultam, hirtelen elkapta a karom és a víz felé rántott vissza. Elveszítettem az egyensúlyom, és bezuhantam az undi nyálkás vízbe. Az ismerőseim meg csak röhögtek. Nagy nehezen kikászálódtam a partnál, közben szitkozódtam persze.

Az elején olyan mérges voltam, hogy ez kb. bántalmazás, erőszak, hogy volt képe... De aztán meg később úgy voltam vele, színesebb az életem hogy ilyen is történt velem. És még be is jött. Amint elpárolog kicsit a sok düh, méreg, az ember rádöbben, igazából tetszik neki az illető, és még az is tetszett neki, amit csinált. De közben meg... Nem tudom. Nem volt ez egy kicsit túl sok? A barátnőim azt mondták, tetszem neki. De az nem az ovis módszer, hogy meghúzzák a haját a lánynak, aki tetszik?

Egyébként utána azt az elvet követtem, hogy teljesen levegőnek néztem, úgyhogy egy idő után ő is, de akkor meg hiányzott, hogy nincs köztünk semmi kontakt, semmi szóváltás, nem foglalkozik velem. Úgyhogy inkább feladtam a levegőnek nézést, és kicsit piszkáltam, csak hogy érezze a törődést.