A férfiak vagy a média felelősek azért, hogy a nők így éreznek?

Velem egykorú nőtársam kérdése ihlette ezt a kérdést, amelyben azon aggódott, 23 évesen lehúzhatja-e már a rolót.

Lehet, az én készülékemben van a hiba, de nekem még eszembe sem jutott, hogy én akkor most öreg lennék, lejárt áru (ahogy itt egyes férfiak szoktak hivatkozni a nőkre egy bizonyos kor felett), vagy bármi is változott volna az elmúlt 2-3-4-5 évben, maximum jó irányba.

Még mindig nem érzem azt, hogy én most akkor a nőiességem csúcsán lennék, és innen most csak lefelé, de még azt se, hogy egyáltalán a nőieségem csúcsa felé közelítenék. Lélekben leragadtam 16-nál, és jól érzem magam.

A 25-től se félek, a 25 és 30 közti nőismerőseim jóvoltából csupa pozitív példa van előttem. Megtalálták a stílusukat, csinosabbak, mint a 20-as éveik elején.

Nem érzem azt, hogy nekem már bármibe is késő belekezdeni, vagy hogy akkor most már lefeküdhetek és temethetem magam.

Én is olvastam már itt férfikommentelőtől, aki már legalább a harmincas évei második felét taposta, hogy 16 felett már nem nő a nő, mert nem olyan kemény a melle. No comment.

Szerintem meg ponthogy vannak olyan nők, akik 30, sőt, 40 felett kezdenek el igazán ragyogni, addigra találják meg önmagukat.

Illetve hallottam olyat is, hogy a tinédzserek énképét az is befolyásolja, hogy a TV-sorozatokban (főleg a 90-es végi, kora kétezres évekbeli sitcom-okban, de ma is sokszor) 30-35 közötti színésznők alakítanak 20-25 év körüli szereplőket, és 20-25 közöttiek a 16-17 éveseket, és ez összezavarhatja őket