Ha életed párja meghalna, meddig mennél el hogy visszakaphasd?

Az ilyen kérdéseknek annyira nincs értelme (nem kéne annyi filmet nézni). Ez most olyan, hogy találjuk már fel az időutazást és változtassuk meg a múltat. Nem lehet, és nincs értelme azon agyalni, hogy mit csinálnák, mi lett volna ha.

Megtörtént, el kell fogadni, nagyon nehéz, sz..r érzés, de túl kell rajta esni. Fel kell dolgozni a veszteséget.

Apa most februárban veszítette el anyukámat, tehát a feleségét. Nagyon rossz neki. Anya 12 évig küzdött a daganattal. Most lett volna 56 éves.

Nehéz a gyász. De egyszer mindenki átesik rajta, és fel kell dolgozni a veszteséget.

Túl kell lépni, van, aki újra kezd kapcsolatot és van, aki meg nem. Mindenki saját maga dönti el, hogy mit csinál utána.

Nyilván nem számítana se a pénz se az idő, se az, hogy 1 hétig nem alszol, se az egészségem, se egy autó, se másnak az élete sem számítana.

Megölni csak akkor ölnék meg valakit, ha utána nyugodtan élhetek és nem kerülök dutyiba. Mert értelem szerűen ha kinyírok valakit és börtönbe csuknak de még lenne esélyem megmenteni akkor b**aszhatom mert a hűvösön csücsülök.

Azon kívül , hogy az életem feláldoznám, noss bármit megtennék érte, mert az, hogy ő élne én pedig nem annak semmi értelme, mert nyilván vele szeretnék lenni.

Szerintem utána mennék a pokolba és puszta kézzel verném szét az őt fogva tartó gonosz lelkeket. Ha megtehetném. Egyébként meg a valóságban szerintem utána mennék. Mármint, úgy tényleg. Nem tudom, lenne-e értelme tovább élni azok után, hogy megtaláltam AZ igazit, és egy huszárvágással hirtelen elveszítem. Még egy ilyen társat sehol sem találnék, akármilyen fiatalon is távozna el, csak a magány várna rám utána. Mindez alól kivétel, ha már gyerekeink vannak.

Ezt egyébként szexualitástól függetlenül is el tudod szerintem képzelni. Az igaz szerelem független a szextől, a testiség csupán hab meg cseresznye a csokitorta tetején, de ha szerettél már valakit (testvér, igazán közeli barát, bárki), akkor szerintem el tudod képzelni, milyen érzés lehet a lelki társad elveszíteni.

Ha meg fiktív történetet írsz, akkor a karaktered olyannak formálod, amilyennek szeretnéd, idegen emberek véleményét úgysem tudod hitelesen leírni, viszont ha a magad elképzeléseit őszinte átéléssel tudod átadni, akkor azzal az olvasó sokkal könnyebben tud azonosulni, még ha a valóságban ő maga nem is így vélekedne/cselekedne.

Kérdező, szólj, ha a sztori megjelenik valahol, szívesen elolvasnám. :-)

Láttam már filmeket, ahol próbálkoztak ilyen témával.

Nálam attól is függ, hogyan távozott, mi okozta a halálát. Betegség? Baleset? Bűnözők?

Egyébként ha elrugaszkodunk a valóságtól a saját hátralévő éveim felét átadnám neki, hogy addig még élhessen, így ha mindkettőnknek lejár az a maradék idő, együtt távozhatunk, de addig is együtt lehetnénk.