Miért adott és vett jeleket, ha nem akart semmit?

Igazad van, de én tapasztalatlan vagyok, és annyi pozitív jel volt, meg annyira nem beszélt egy idő után a barátjáról, hogy elhittem, hogy komolyan érdekelhetem. Nekem eddig csak kudarcaim vannak ismerkedés terén, és bevallom, nekem is hízelgett a közeledése, és elhittem (mert el akartam hinni), hogy lehet nála esélyem.

#3: Nyilván igazad van, csak jólesett a közeledése, nekem ilyenben még sosem volt részem. Egyébként meg a kapcsolat (vagy a házasság) sem jelent túl sokat, lehet az egy szarul működő viszony is, vagy egy olyan távkapcsolat, ami nem bírja ki a havi esetleg 1-2 találkozást. Ami érdekes, az az, hogy a csaj a távlati terveiről mindig úgy beszélt nekem, hogy egy szóval sem említette bennük a barátját (pl. "szeretnék a közelben egy kertes házat, ahol élnék, meg jó lenne egy kutya is" stb.), szóval oké, hogy távkapcsolat, és hogy őt ide köti a munkája, a csávót meg az övé máshová, csak ez így nekem kicsit furcsa. Mondjuk az is lehet, hogy idővel elmúlt a komolyabb érdeklődése, bár akkor meg miért engedte az utóbbi időben is a fokozatos közeledésemet.

#5: De eleinte említette egyszer-kétszer, aztán meg semmi, vagy volt, hogy nem nagyon pozitívan nyilatkozott róla, de ez egyszer volt, az elmúlt kb. fél évben nem is említette őt. Tudom, hogy nem feltétlenül játszadozott, neki is nagyon rossz ez a helyzet, és tegnap este is vagy 20 percet beszéltünk telefonon, és ő sem nagyon tudja, hogy mi legyen. Azt mondta, nem akarja elvágni ezt a kapcsolatot, és a nyakamat merném rá tenni, hogy nem játszott meg semmit, és hogy ő is érzett/érez irántam valamit. Jó, nyilván benne volt a pakliban az is, hogy amikor már sejtette a közeledési szándékomat, akkor nem akart megbántani, de szerintem olyan nincs, hogy csak úgy sorozatosan engedem simogatni magam, fogni a kezem, ha nem érzek a másik iránt semmit, vagy sajnálatból sem csinálok ilyet. Én arra gondolok, hogy nem mer kilépni a kapcsolatából, pedig tuti, hogy nem vagyok neki közömbös. Ha kapcsolatban lévő nő lennék, ok nélkül biztos, hogy nem csinálnék olyat, hogy mások füle hallatára többször hiányolok egy férfi kollégát, meg nem járkálnék el úgy hozzá, hogy kb. minden ismerős tudja (és esetleg pletykálhatnak is), nem ölelkeznék vele, nem simogatnánk egymást kölcsönösen. Mindezt úgy, hogy mások is próbálkoztak nála, de őket elzavarta, meg rosszakat mondott egy másik srácról, aki nyomult rá, engem meg nem hajtott el sosem. Tutira nem véletlen, hogy jólesett neki, ha cirógattam, ha fogtam a kezét, és nem feltétlenül csak azért, mert pótlék lettem volna neki, legalábbis gondolom.