Hogyan lehet kigyógyulni a kapcsolatfüggőségből?

Pont azért mennek tönkre mert nem szereted saját magad. Ha te nem szereted magad, más hogy tudna szeretni? Hm? :-)

Nincs szebb látvány egy nőnél aki mosolyogva megy végig az utcán, önbizalommal, tartással, szépséggel...

Ugyan ez vonatkozik a pasikra is.

Egyszerűen le lehet tesztelni. Menj ki egy nagyobb sétatérre komoran, majd utána jókedvűen mosolyogva. Csak figyeld a reakciókat. (Én megcsináltam. Durca :) )

Amúgy szerintem egy jó pszichomókus tudna segíteni... ma már nem gáz.

Nekem is volt ilyenem, azt nem tudom objektíven megállapítani, mennyire gyógyultam ki? (Mégiscsak rólam van szó, hogy lehetnék objektív?) Több év önismereti munka, megerősített, valós (~nem felszíni) önbizalom, hogy egyedül is elboldogulsz bármivel, nem szorulsz rá másokra az életben. Úgy látom, akit túl sokat kiszolgálnak gyerekkorában, az nem kiszolgált, hanem kiszolgáltatott lesz. Nálunk az édesanyám volt, aki túlzásba vitte ezt a "folyton feláldozom magam értetek, szeressetek!" -szerepet. Apám el is költözött tőlünk 10 éves koromban, így az összes ilyen hatás engem ért ez után. Elég kemény meló innen kiszabadulni, és sokáig tart, ha valóban változást akarsz elérni.

Azon nem csodálkozom, hogy a kapcsolataid ilyen ívet írnak le, én azt tapasztaltam, sok nőnek szimpatikus elsőre, ha egy fiú ilyen érzelmi beállítottságú. Csak később fogják fel ennek a hátrányait, akkor viszont menekülnek. Jogosan. Egy férfinak nem kell állandóan macsónak lenni, megfoghatja otthon a porszívót stb. de e közben is legyen férfi. (Ha pl. egyedül élnél pár évig teljesen, akkor is te takarítanál magad után nem?) Tehát szvsz éppen attól leszel teljesen önálló, ha mindent el tudsz intézni az életedben, amire csak szükséged lehet, akár a "női" szerephez tartozó feladatokat is. Így hozzászoksz, hogy nem függsz senkitől, és a következő párkapcsolatod valóban arra használhatod majd, amire való, nem lesz benne a függőség, az egymásra ráakaszkodás.

Egy jó pszichológus is sokat segíthet ebben. Sajnos felénk egy rossz felfogás van, pedig a pszichológus kicsit olyan, mint a fogorvos. Nem akkor kell elmenni hozzá, amikor már csak húzni lehet, jobb kicsit korábban, amikor még nincs komoly baj, vagy éppen csak felismerted, hogy problémád van. Az önismereti fejlődésnek sok ismert módszere van, ezek között is van pszichológus által vezetett csoport, de éppen mivel nem vagy kóros állapot, csak egy "problémád" van, ez sem szükséges. Vannak ún. segítő csoportok, ahol nincs szakirányú végzettségű vezető, és nem is azt vállalják, hogy meggyógyítanak, de használ. A lényeg, hogy minél messzebbre hagyd el a mostani komfortzónádat! Attól erősödik az önbizalmad. (Persze nem az extrém sportokra gondolok itt, az sokszor éppen menekülés a hétköznapi problémáktól...)

" vajon kellek-e még valakinek valaha? "

Ezt a gondolatot kell valahogy elhagyni.

Tudatosítani magadban hogy persze, kellesz majd valakinek, és ne ez kattogjon az agyadban egész nap, mert pont ez a végtelenített szalagon futó gondolat szívja le minden egyes nap az energiádat, emiatt leszel szomorú, frusztrált, minek következtében el fognak kerülni az emberek, de főképpen a nők.

Nekem tudod mi segített kilábalni a kínzó kapcsolatfüggőségből?

Az hogy tök egyedül csináltam/csinálok mindent otthon a háztartásban, a ház körül. Tanulgatok főzni is, már nem kínai vagy gyorséttermekben kajálok, nem hagyom hogy anyám csomagoljon nekem kaját, hanem én küzdök meg ezzel a feladattal is. magam mosok, magam takarítok stb.

Apránként rájöttem, hogy ilyen tekintetben nincsen szükségem senkire, emellett jól le is foglalnak ezek a dolgok, néha még magamban is röhögök, társalgok magammal, mit össze bénázok. De végülis megy minden.

Ezen kívül új szakma tanulásába kezdtem, elterveztem hogyan fogok felépíteni egy vállalkozást. Szóval a sok elfoglaltság tetejébe még a tanulással is megy az idő.

Aztán egyszer csak azt vettem észre hogy ezek a dolgok tök jók, és egyelőre bele sem férne az életembe egy párkapcsolat. Nem lenne rá sem időm, sem energiám.

Este lefekvéskor persze hiányzik hogy odabújjon valaki, vagy a reggeli kávézáskor. De ez nem olyan horderejű, hogy feldobjam érte a kialakított életvitelemet.

Egy szó mint 100, önállóság. Próbálj minél több dolgot önállóan csinálni. Ezen felül vigyél új dolgokat az életedbe, amiket pl. nem tudnál megvalósítani ha lenne melletted valaki. Akár tanulás, akár egy idő és energiaigényes hobbi.

A szexuális vágy pedig, amint tudjuk, alternatív módokon kezelhető :-)

szerintem önismerettel, önfejlesztéssel és önbizalom szerzéssel.

Én pl azért nem tudom milyen az a kapcsolatfüggőség, mert haverokon kívül, baromi sok ideje nincs. Megszoktam hogy nincs, nem függök tőle, ha lesz lesz ha nem, akkor is megy az élet tovább.

Mindenképpen dolgozz a fentebb említetteken.

Hát jó helyen jársz, itt minden 5ödik kèrdès arról szól, hogy sose lesz senkim, szüzen halok meg....Ott is igyekszem leìrni a hölgyek abba szeretnek bele aki Önàllóan vagy! Elèg ördögi kör. A kapcsolatfüggőknek nehèz kapcsolatot találniuk, mert megfolytják kisajátìtják a párjukat és/vagy nyalnak neki ...nehogy elhagyja őket.

Hogyan gyógyulj ki erős akarattal...cigit piát stb is ìgy lehet lerakni. Fejleszd az önbizalmad. Vannak önsegìtő csoportok pszichológus vezetèsèvel is.

Tűzzèl ki célokat magad elé, amiknek a megvalósìtása leköti a szabad idődet, házfelújítás , kiskutya, autó tunning művèszet barkácsolás...kutyára visszatérve egyik legjobb gyógyìr mert èrtelmes érzö kommunikatìv lèny, járj el lovaglni, önkènteskedj! Elejère visszatèrve legyél olyan pasi aki azt èri el a lányoknál , hogy akarják, hogy udvarolj nekik.