Férfiak, megesett már veletek ilyen?

Elvesztettem a munkám és fél évig, nem is találtam másikat.

Kezdő voltam akkoriban még a szakmában, de végig támogatott.

Végül, a segítségével (ismeretségének köszönhetően) találtam meg az új munkahelyemet, ami máig megvan.

Rengeteg gödrön túl vagyunk, de eddig, még mindent túléltünk.

Amikor az első exbarátnőmmel összejöttem, diákmelósként dolgoztam egy gyárban, miközben két középiskolában koptattam a padokat az OKJ-s képzettségekért, 20-21 éves voltam, a kapcsolatunk jelentős része azzal telt, hogy miért nem hagyom ott az iskolákat, tanfolyamokat, meg a munkahelyemet és keresek olyan állást, amiben jól élnénk, viszont ez idő alatt ő egy étteremben lébecolt havi 70 ezer forintért, de tőlem elvárta volna, hogy a szart is kihajtassam magamból havi 200-ért. (10-12 éve nagyon jó pénznek számított.)

A második exbarátnőm konkrétan letojta, hogy mit dolgozok, mennyit keresek, ám mint kiderült, ő egy magánzó terminátort keresett magának, aki húszezreseket kakil. :) Nem tartott sokáig a mi "szerelmünk"... :(

Hogyne. Még ennél cifrább is.

Ha emiatt most szétmentek, akkor örülj, h szabadulsz: jobb most, mintha 2 gyerek múlva. Nem,

Ha együtt maradtok, az megerősíti a kapcsolatotokat.

Csak nyerhetsz az ilyen válságokon.

Hát velem nem, mivel én munkanélküli voltam, amikor összejöttünk, és anyámnál laktam, de nem zavarta.

Most közös lakásunk van, hét éve vagyunk együtt.

Szerintem én az elején ezzel kiszűrtem az anyagias lányokat.