Miért van ilyen kevés nő, akinek reális az önértékelése?

Rossz családok, apa-anya nélkül felnőtt gyerekek. Szülők nem szánnak időt a gyerekre, nem kapja meg kicsi korban a megfelelő szeretetet, biztonság érzést, nincs a gyerekekkel beszélgetve.

Erre rájön még már kiskamasz korban a közösségi média torzító hatása: irreális testképideálokat vetítenek a lányok elé, úgy érzik, ennek nem tudnak megfelelni.

Aki pedig épp ott pózol, és kapja a like-okat, ő meg belül pont ugyan olyan üres, ugyanazért a szeretetért kiált, de a sok like-tól még el is hiszi kompenzálásképp, hogy megvan, és ő aztán több, mint bárki más.

Szeretethiány. Kóros szeretet és törődés hiány.

Első válaszolóval maximálisan egyet értek. Nem nagyon van előttük reális, követendő példa ami a testképet illeti. Sokszor megfelelő anyafigura sincs az életükben, akitől a belső értékeket, alap nőiséget megtanulhatnák, nemhogy szeretni önmagukat és tisztában lenni a reális értékeikkel és hibáikkal. Még ugyan csak tervben van, de ha egyszer születik egy lányom ez az egyetlen dolog, amit biztosan meg fogok neki tanítani.

De egyébként én ezt nem csak a nőkre vetíteném le, szerintem manapság az önismeret hiánya egy általános probléma, ami szinte minden embernél jelen van. Kevés embert ismerek, aki el tudja mondani reálisan, hogy ő milyen ember. Vagy aki ki tudja mondani, hogy igen, én egy nyitott, érdekes ember vagyok, viszont őszintén szólva gyakran kicsit önző vagyok, és sokszor lusta stb.

Kevés az őszinte, egyenes ember.

Aki meg véletlenül az lenne, azt lenevelik róla: "szólj igazat, betörik a fejed".

Nem csak nőknél van ez.

Egyébként nem attól függ mint valaki írta hogy milyen családi háttérben nől fel.

Ez egy vele született tulajdonság, ami persze képes bizonyos családi háttér mellett erősödni , vagy gyengülni.

Az emberek sajnos legtöbbször túlértékelik magukat, és becsmérelik a másikat..... undorító szokás szerintem.

Szerintem is egyrészt a család (de szép vagy te, hercegnőm / ne egyél, megint híztál), illetve az első közösségek. Van aki természeténél fogva szeret középpontban lenni, mindenkivel barátkozik, van aki pedig jobb szeret magában, vagy csak 1-2 gyerekkel játszani. Na őket könnyen kipécézik, és szelídségüknél fogva általában meg sem tudják magukat védeni. Na ezek lesznek az önbizalomhiányosak, a másik csoport pedig a "tökéletes". És egy örökké csúfolt, kiközösített lánynak bizonygathatod hogy ő szép és értékes, nem biztos hogy elhiszi. Még egy csúnyább de mindig is központi, kezdeményező csaj 100%ig meg van arról győződve hogy milyen szép és értékes (hisz mondjuk a fél gimi végigment rajta)

De ugyanez a fiúkra is igaz. Ők is sokszor el vannak tévedve.