Szerinted ezt a közhelyet sokan lehet csak bemesélik maguknak? Tapasztalat?

Itt nem erről van szó.

A jelenség létezik, de más az oka szerintem.

Adott egy ember (András), akinek tetszik valaki (Hanna). Nyilván közeledik felé, és próbálkozik nála. Bizonyos idő után megkapja az elutasítást szolidan és nem próbálkozik már utána. A kapcsolatuk nem szakad meg (osztálytárs, kollega, csoport társ, szomszéd, akármik maradnak).

András onnantól már igyekszik nem gondolni Hannára és más irányba nézeget. Viszont Hanna elkönyveli Andrást, hogy mennyire bejön Andrásnak stb.

András már hónapok óta nem gondol úgy Hannára, mert megtalálta Ritát stb.

De Hanna ezt nem tudja, hiszen nem is beszél vele és továbbra is azt gondolja, hogy András oda van érte, és mindent beképzel stb. És a saját egóját növeli ezzel, ami nem kicsit magabiztosság növelő.

Továbbá ez ennél kevésbé erős verzióban is működik, csak kicsit beképzeltebb vagy "magabiztosabb" emberekkel.

Én például tisztába vagyok azzal, hogy nem jövök be minden második lánynak, de úgy viselkedem, mintha bejönnék. Egész egyszerűen, mert minél inkább úgy viselkedem, annál inkább magabiztosabb vagyok és annál boldogabb és kelendőbb. Értsd annál több nőnek fogok tényleg bejönni, minél jobban beképzelem :D

Ez egy öngerjesztő folyamat. Ha úgy viselkedsz, hogy bejössz mindenkinek, akkor lesz pár ember, akinek TÉNYLEG bejössz... De fontos azt leszögezni, hogy tudni kell, hogy NYILVÁN nem jössz be mindenkinek, de azokra meg úgy kell gondolni, hogy CSAK AZÉRT, MERT ROSSZ AZ ÍZLÉSÜK. (a megfelelő önkritikát meg kell találni ez fontos, de NEM mások véleménye alapján kell megítélni saját értékedet.)

De eltértem.

Szóval a lényeg az, hogy vannak, akik azt gondolják, hogy bejönnek A-nak, B-nek, C-nek, de sosem kérdeznek rá, mert minek is? Csak kínos helyzet lesz, hiszen úgysem vallják majd be. Továbbá nekem ők úgy se tetszenek, szóval nem közeledek feléjük.

Valóság közben az, hogy A, B és C a nevét se tudja az adott embernek.

Szóval igen. Ez így létezik mint jelenség. Én is sokszor volt, hogy beképzeltem, hogy tetszem valakinek, és amikor közeledtem felé, akkor mondta, hogy "bocs nem"

De olyan is volt, hogy észre se vettem, hogy tetszem valakinek és egyszer csak kibukott belőle.

Sőt olyan is volt, hogy pontosan telibe trafáltam, hogy tetszem xy-onnak.

De az biztos, hogy még régen, amikor 11-dikben szegény Nóri mondta, hogy tetszem neki és szeretne kicsit többet, akkor én elutasítottam ÉS még mind a mai napig, ha véletlen összefutunk, akkor úgy gondolok rá, hogy ő halálosan szerelmes, pedig már eltelt 4 év és biztos, hogy volt egy-két fiúja. Mivel az utolsó emlékem az, hogy tetszem neki, és nem kapott meg engem... ezért azt gondolom, hogy még mindig beteljesületlen ez a vágy és még mindig kellek neki. Ami nyilván nem igaz, mert tuti, hogy már a nevemet se tudja. De ezt gondolni nekem jó érzés, mert növeli az egómat. Legalább felírhatom magamnak a "Lányok, akiknek tetszem, mert jó srác vagyok" című listára. (legalább lesz rajta valaki érted :D )

Remélem érthetően írtam le.

Ha nem... akkor szívás :D

Jó éjt :)

21 F