Nem tudok tartós párkapcsolatot kialalkítani?

Szerintem a férfiak előbbi csoportjával kellene kezdened, akikért odavagy. Ne görcsölj. Én úgy vagyok ezzel, hogy szerintem az a normális, ha nincs semmi játszmázás, agyalás. Ha tetszel a fiúnak, rendszeresen keresni fog, nem kell neked agyalnod, hogy mikor mennyit írj, mert abszolút kölcsönös lesz. Eleinte én is féltem, hogy a jelenlegi barátom túl jó hozzám, de aztán kialakult, hogy általában ő keres. Nem az van, hogy én nagy ívben le....rom, hanem így alakult nálunk. Szóval én az ilyenekből érzem, hogy fontos vagy neki. Ha te is tetszel valakinek, így vagy úgy, de egyértelműen és állandóan a tudtodra fogja ezt adni.

Szerintem az utóbbi kategóriával meg szóba se állj. Aki nem tetszik, nem kelt benned vonzalmat, csak így chatelgettek/dumcsizgattok, az komolytalan.

Hidd el (én sokáig nem hittem, mert úgy voltam vele, mint te), ha egyszer eljön valami, akiért odavagy és ez nagyjából kölcsönös is, nem fog érdekelni más pasi.

Foglalkozz önismerettel és önszeretettel. Mindenképpen hanyagolt a párkapcsolatokat, addig, amíg agyban rendbe nem teszed magad ezzel kapcsolatban.

Összejönnél saját magaddal? Majd ha erre a válasz igen, akkor kezdj el újra keresni magadnak valakit.

És mit vársz egy kapcsolattól? Magadnak válaszolj, ne ide.

Arany drága bogaram! Akire egy-két nap után ráunsz, az ennyit mozdított meg benned Kész! Nincs ezen mit agyalni. Nem illünk össze mindenkivel egyformán. Van, akit rühellünk, van, aki közömbös, van, aki némileg érdekel, van, akit tudnánk szeretni és van, akinek egy pillantásától megroggyan a térdünk. Na, ez utóbbi kategóriát kell keresni. Minél többször, és mindig, minden csalódásból tanulni, hogy vajon mit csináltunk rosszul.

Ennyi a történet. Nem pszichológus, eg önismereti gyakorlatok kellenek ide, hanem belevetni magunkat az élet sűrűjébe, amíg fiatalok vagyunk. És közben figyelni, tanulni, hogy amikor belebotlunk életünk nagy szerelmébe, addigra tudjuk, hogy mi kell a másik nemnek, és meg tudjuk őt tartani!