Le vagyok maradva az élettel?

Lehet, 10 ev mulva eggyutt sem lesznek.

Semmirol nem vagy lekesve 23 evesen.

Nem vagy lemaradva.

Inkább örülj annak hogy fiatal vagy , előtted az élet. örülj hogy van lehetőségetek tanulni és van egy jó kapcsolatod (nem írtad hogy rossz lenne).

Annak is örülj hogy nem sietitek el a dolgokat. Nagyon sokan , nagyon fiatalon megházasodnak , gyereket vállalnak és néhány év múlva szétmennek.

Ezért olyan sok az elvált 30-as.

Ismerek olyan párt ahol a férfi 30 , a nő 28 , együtt vannak 11 éve , 2 éve házasok és akarnak majd gyereket de nem mostanában.

Mindkettő karriert épít , utazgatnak , barátokkal vannak stb. stb. Élik az életüket.

Tudom hogy mindenki más , de az közel sem biztos hogy a barátod húgáék 20 év múlva is együtt lesznek.

Lassan járj tovább érsz.

Semmiről sem vagy lemaradva. Csak más ütemben halad az életetek, semmi baj ezzel. Majd ha készen lesztek akár együtt élésre, akár házasságra, akár gyerekre majd tovább léptek.

Én is hasonlóan éreztem 23-25 körül. Aztán szép lassan rájöttem nem vagyunk egyformák. Plusz a szomorú az egészben, hogy a legtöbb ismerősöm akik ilyen fiatalon szültek ma már 80%-ban egyedülálló anyák. Ez persze nem igazi statisztika csak a saját köreimben látom ezt.

De mondok egy hasonló példát:

Én 29 vagyok, a párom 34. Fél éve vagyunk együtt. 4 hónap után összeköltöztünk és tervezzük a gyerekvállalást mi is kb fél év múlva. Addigra kiderül tényleg jól működünk-e együtt.

A párom öccse 30, a barátnője 29. 10 éve vannak együtt. Két utcára laknak egymástól. Alig találkoznak. És fel sem merül az együttélés, gyerekvállalás.

Nekem furcsa, de ha nekik így jó, akkor az a lényeg. Az ő életük. Nem szabad engedni a társadalmi nyomásnak, ha ti még nem vagytok készen rá.

#5

Igen, mert ilyen egocentrikus világban élünk, és úgy nevelik fel az emberi elméket, hogy az sose elégedjen meg azzal, ami van, mindig mást akarjon. De tudatosan gátat lehet ennek szabni, ahogy én is gátat szabtam neki.