Ti tudnátok édes hármasban élni magatokkal, meg a pároddal?

Már, hogy belőlem lenne kettő plusz egy lány? Nálam nem működne szerintem. Nem akarnék saját magammal osztozni. :D

Meg úgy sem kellene, hogy két lány akik teljesen megegyeznek (pl. egyik eredeti, másik klón vagy kettő klón).

Nem mondom azt, hogy nem tudnék poligám kapcsolatban élni kettő nővel, de akkor pont a változatosság a lényeg, hogy valamennyire különböznek egymástól. (meg szerintem kevés férfi lenne ellene, hogy kettő barátnője legyen és úgy éljenek együtt hárman).

uh. magamat már ismerem, bemutatkoztunk, meghívtam magam pár italra és felszedtem magam, egész nap látom és kerülgetem magam, már félszavakból értjük egymást, azóta annyit vagyok magammal, hogy már unom is magam és elküldeném magam legszívesebben csakhát nincs hozzá szívem.

Hát már mégis ki kíváncsi a magamra, na én biztos nem.

Végtelenül sajnálom azokat, akik azt írják, hogy utálnák magukat meg hogy nem jönnének ki magukkal. Aki ilyet ír, nem gondol bele, hogy ez mennyire rettenetesen nyomorult állapot, az önazonosság és a felelősség teljes hiányának állapota? Miért nem viselkedtek olyan emberként, akit legalább ti magatok szerettek?

De akkor már válaszolok a kérdésre: ha valóban tökéletesen megegyeznénk a másik "énnel", és elhanyagolnánk a gyakorlati akadályokat (hogy illesztenénk be a helyzetet a szociális környezetünkbe stb.), akkor valószínűleg jól meglennénk, de a hosszú távú lélektani hatásokat még csak megtippelni sem tudom. Én biztosan tökéletesen kijönnék egy másik önmagammal.