Ebben a témakörben tényleg sok a felszínes ember vagy én látom ezt rosszul?

Szia! Az egész kérdés egész másról szól, mint amit alatta írkálsz. Te érted ezt az egészet?

Most akkor felszínesnek "látsz mindenkit" (höhö, igen, rosszul látod), vagy az a kínod, hogy sok az átlagos ember, aki azt hiszi, hogy nem az? Nem értem. MI VAN???

- Ti mind egyéniségek vagytok!

- Igen, mi mind egyéniségek vagyunk!

- Én nem!

Kicsit el vagy tévedve.

Nézzünk egyszerű példát: vannak az alap ízek. Édes, sós, keserű, savanyú. Mégis mindennek más íze van.

Vagy a zenét: van 8 hang, rövid, hosszú. Mégis millió különböző zene lézezik.

Emberi tulajdonságokból sokkal több van. Nem attól leszel egyedi, hogy egyedül te vagy kedves széles e világon (mint ahogy sokan képzelik...). Attól vagy egyedi, hogy a különböző tulajdonságok milyen kombinációban és milyen arányban egyesülnek benned.

Nem mindenki felszínes. De az ugye egyértelmű, hogy vannak jó belső tulajdonságok és vannak rosszak. Egy hisztis, gonosz, buta ember személyisége taszító. Ezzel mindenki egyet is ért, és senki se kezd el pattogni, hogy de, de, pont olyan jó lehet vele a kapcsolat, mint egy odaadó, vidám, okos partnerrel.

Akkor miért nem lehet elfogadni, hogy vannak kívánatos és taszító külső tulajdonságok? Miért kell leszólni valakit, amiért csupán a külseje miatt nem jön össze egy kórosan elhízott vagy ápolatlan emberrel? És külsőre is van olyan, ami mindenkinek tetszik: az egészséges haj, a szép bőr, szép szemek.

Ez nem felszínesség.

Amiről az elején írsz, azt pedig teljesen más. Amikor valaki nem látja be, hogy a sikertelenség miatta van, és mindenkit hibáztat, de a saját hiányosságait nem hajlandó elismerni. Olyan külső okokat keres, amiről "nem tehet".

Számomra épp attól lesz egyedi bárki, hogy közelrõl megismerem, közel enged magához, hogy mélyebben megismerhessem, betekintést nyerjek az életébe, amit nem tár fel akárkinek. Mint ahogyan a “Kis Herceg” történetben is levan írva, mindenki egyforma, de köztük az különleges számodra, akivel idõt töltöttél.

Tehát igazad van, távolról nézve, ha csupa felszínes kapcsolatokat építesz, akkor mindenki egyformának tūnik. A városban az épületek is egyformának tūnnek, de 1-1 olyan, amihez sok emlék köt, közelebbrõl ismerem, arra már másképp tekintek, távolról is felismerem a többi között.

Tehát ez nem olyan dolog, hogy én most bárkinek is felvágok azzal, hogy “én egyedi csoda vagyok”. Ha valakinek ez az imidzsrõl és felvágásról szól, az elég baj:) Nem tartom magam egyedinek olyannyira, hogy ezt az embereknek kinyilatkoztassam. Viszont azt tartom normálisnak, hogy olyan emberekkel foglalkozom és vonom be az életembe, akikkel elmélyült a kapcsolatom, megismerhettük egymás személyiségét, közelrõl olyan dolgokat tudunk egymásról, amit más nem, ettõl válik igazivá az egész. Az biztos, hogy a külvilág és a többi izolált ember szemében csak sablonok vagyunk.

Nem kell mondanom ilyen tulajdonságot, ha megis tenném, biztos jönne egy nagyon egyediskedõ, különlegessé-válni-akaró emberke, aki ellesi a tulajdonságot, hogy “egyedi” legyen. Mindenkiben van ilyen tulajdonság, gondolkozz el azon, hogy mik azok a dolgok az életedben, amit senkivel sem osztasz meg, csak nagyon közeli emberekkel?

A külvilàg elõtt mindenki sablonosan viselkedik, azért hogy elfogadják õket, baj lenne ha a furcsaságaimat akarnám kiteregetni mindenkinek, miért is tennèm?

Az, hogy itt miket olvasni, nem tükrözi a valóságot, vagy csak az én ismeretségi köröm múlja felül magasan ezt a szintet.

Én azt gondolom, hogy ilyen gyerekes gondolatai sokaknak volt, vagy lesz, főleg fiatalon, másrészt rengeteg a direkt trollkodó, akik maguk is tudják hogyan és miként működik az élet, csak túloznak, hisz fiatalok.

Szóval nem, az átlag nem így gondolkodik, ahogy itt olvasni sokaknál.