Tényleg jobban szeretik a lányok a veszélyes férfiakat?

Ez meg a másik. Mellesleg arra is jó, ha valaki egyedül is aktív, hogy így össze tud barátkozni hasonló érdeklődésű emberekkel is. Van ismerősöm utazásról, van, akivel sport révén ismerkedtem meg, régebben énekeltem, felléptem, az ismerőseim egy részét abból az időszakból ismerem... stb.

Persze, aki nem ilyen, az ne erőltesse, csak akkor keressen hozzá hasonló társaságot és társat. És nem kell megsértődni, ha egy aktívabb ember aktívabb társat szeretne.

Benne vagyok egy futós csoportban, az egyik 68 éves hölgy nemrég futott félmaratont. Na, én is ilyen energiával teli szeretnék lenni annyi idősen, és nem lepukkant öregasszony, aki a banyatankkal elállja a buszokon az ajtót.

"Aki sokáig nem találta még meg a párját az ne mesélje már be nekem, hogy jól érzi magát egyedül." - Még mindig jobb egyedül, mint egy nem hozzám illő társsal. Szeretek egyedül is aktív életet élni, mert szeretem azokat a dolgokat, amiket csinálok, az ismerőseim nem, ezért többnyire nem is jönnek velem, de én megyek egyedül is, és élvezem. Olyan társsal tudnám jól érezni magam, aki ebben hozzám hasonló. Nem számítana, hogy ezeket az aktív dolgokat együtt vagy külön, vagy együtt is meg külön is csináljuk, mert nem mástól függ, hogy csináljuk-e vagy sem, az a jó, ha mindkettőnknek megvan a maga önálló élete. Nekem teher lenne egy olyan társ, aki csak társasággal vagy csak a társával aktív, és egyedül nem képes élvezni ezeket a dolgokat. Olyan érzésem lenne egy ilyen ember mellett, mint hogyha még egy táskát cipelnék magammal.

Tehát jobb egyedül, mint egy nem hozzám illő társsal, ez nem azt jelenti, hogy nem lenne egy hozzám illő társsal még jobb, de olyanba nem akarok belemenni, amiről tudom, hogy nem lesz jó.

Nő vagyok, egy ideje egyedül. Nem vagyok társfüggő, megvárom, míg olyan férfival találkozom, akivel igazán összeillünk. Persze, hogy hiányzik, hogy legyen valakim, abban igazad van hogy az ember társas lény. Hiányzik az intimitás stb. De! Ettől én még remekül érzem magam egyedül is, vannak hobbijaim amiket a saját örömömre űzök, nem másért. Utazni én sem szeretek egyedül, szerencsére rengeteg barátom van, így nem is kell. De ha neked nincsenek hobbijaid sem, az azt jelenti, hogy unalmas vagy, semmi nem érdekel annyira, hogy kitedd érte a lábadat a házból. (gondolok itt ilyesmire, hogy sport, valamilyen klub stb) Hiszen pont ott tudnál új emberekkel ismerkedni és barátokra, sőt társra is szert tehetnél akikkel már van is egy közös pontod: a hobbi ami érdekel. Legyen az pálinkafőzés, kézműveskedés, íjászkodás, tánc, túrázás vagy edzés. De ha te otthon ülsz, akkor hogy ismerkedsz?

És mit csinálsz ha a lánynak akivel összejönnél olyan hobbija van amit te nem szívesen csinálnál? Vagy amit nem is tudnál vele csinálni, pl már 10 éve cselgáncsozik, vagy balettozik stb. Akkor te otthon ülnél és picsognál, mert ő heti 3-szor programot csinál (hétvégéken meg néha verseny, fellépés van) neked meg nincs egy saját hobbid vagy barátod, baráti társaságod amivel/akikkel elüthetnéd az időt?

Azok az emberek akik azt hajtogatják, hogy az ember társas lény és azt várják, hogy a másik mozdítsa őket ki, néha olyan kullancsok tudnak lenni, ráadásul a másiktól várod hogy kirángasson, mit adsz bele te? Hol vannak a te terveid?Az egyéniséged?

De ha nincsenek barátai, akkor téged nyüstöl, hogy menjetek helyekre, folyton csak rajtad lóg.

Én egyedül elmegyek arra, ami érdekel, de pluszban nem mozdulok ki. Nem akarok valakinek a kísérője lenni, mert egyedül uncsikázik bárhova menni.