Csajok, srácok, szívre tett kézzel, őszintén - ti mit választanátok?

Egyértelműen a 2-es opció. Huszonéves koromban vakon hittem ebben a nyálas, undorító, szerelmi maszlagban, hogy tennem kell érte és majd rábukkanok a nagy szerelemre.

Áh, baromság, szemfényvesztés az egész. Azon dolgozom, hogy legalább külsőre kinézzek valahogy, s összeszedjem magam financiális téren, saját belvárosi lakás hitel nélkül, saját menő autó, aztán jöhetnek a huszonéves csajok kúrni. De amíg ezeket a tök alap stuffokat nem érem el, nem kell nő.

Nem hiszek ebben a "jóban-rosszban együtt" kamus szarságban. A nők részéről miden oké addig, amíg tart a "jóban", aztán ha ideiglenes át kell élni, meg kell tapasztalni a "rosszban"-t, akkor kivétel nélkül lelép mindegyik. Nincs nekem erre szükségem.

Mindig az 1-es verziót akartam, nekem a biztonság az egyik legfontosabb dolog az életben, utálom a bizonytalanságot. A második verzió szinte semennyire nem vonz, és nem is vonzott soha.

26/F

1. Verzióra szavaztam másfél évtizeddel ezelőtt. :)

Nekem nem unalmas.

És semmi se gátolta a szexualitásunk szabad kibontakozását sem.

1-es. Ezt választottam és persze értem a dilemmád.

De az az igazság( és bocs, de ez a véleméynem), hogy hiába dugsz orrbaszájba pár évig, a kapcsolatod most is uyganúgy unalmas lenne, attól függetlenül, hány emberrel dugtál korábban.

Én úgy gondolom, hogy ha unalmasnak tartod a kapcsolatod, nem emiatt van.

27N ( első kapcsolat azóta is)

1.

Személyiségemből kifolyólag képtelen lennék a 2-es életmódot folytatni. Két éve nem szexeltem senkivel, pedig lett volna rá lehetőség, de van bennem egy erkölcsi stop, illetve nem tudom a szexualitást olyan szabadosan kezelni. Hiába kivánom az intimitást, az elveim (és a gátaim) nem engednek teret a futó kalandoknak.

22/N

Az utolsótól már hányingerem van, folyamatosan ilyen szenny emberekbe botlok, akiknek nem volt normális családja, hogy lássa, milyen igazán élni.

Nem a párkapcsolatomtól várom az izgalmakat és nem attól lesz izgalmas az életem, hogy másképp mártják belém a cerkát. Attól izgalmas az ember élete, hogy tud gondolkodni, jó és sok dologra vevő párt választani, akivel ezeket a gondolatokat meg tudja osztani és van elég fantáziája igazi célokat és igazi kalandot kitűzni ehelyett a gusztustalan, üres szar helyett. Azt meg meg tudja valósítani a párjával is, sőt, csak a párjával tudja igazán. Mert a kis kúróbabád nem fogja veled bejárni Európát, nem lesz veled szülő és nem támogat, mikor a melóban megdöglesz a nyomás alatt.

Tiniként is ezt mondtam, most is ezt mondom (és bőven tapasztaltam szexuális szempontból is már, de sosem értettem, mi ebben akkora hűha dolog), 60 évesen is ezt fogom mondani.

Kalandozok és szórakozok a hosszútávú szerelmemmel. Szóval 1.

(3 éve még második opciót választottam volna.)

21L