Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Csajok, srácok, szívre tett kézzel, őszintén - ti mit választanátok?
Feltételezzük, hogy (mivel sajnos nem kaphatunk meg mindent) komoly választás elé állít minket az élet:
1. kölcsönös szereteten és tiszteleten alapuló, stabil de már unalmasan kiszámítható párkapcsolat, normális, biztos családi és anyagi háttérel, stb.
vagy
2. komolyabb kötöttségek nélküli kalandozás, ismerkedés, lehetőség a szexualitásunk kibontakozására, annak felfedezésére - a bizonytalanság és szingliség nevében
Ha mindenképpen választani kellene a kettő közül melyik lenne az?
Hosszú távon gondolkodjatok, ez egy feltevés, nincs másik választási lehetőség!
Én régen tiniként döntöttem, most kíváncsi lennék, hogy a többség mire szavaz.
Köszönöm szépen a válaszokat, de azt hiszem félreérhetően tettem fel a kérdést, tehát leegyszerűsítve:
Itt nem a helyes vagy morális választás a kérdés, hanem egyszerűen az egyéni prioritásra, az értékrendetekre, vagyok kíváncsi...
Feltételezzük, hogy nem kaphatod meg mindkettőt, melyik lenne fontosabb neked, hogyan szeretnéd leélni az életedet ha csak ezek a lehetőségek közül választhatnál?
Melyiket helyeznéd előtérbe és miért?
1. A biztos pont, tisztelet és szeretet teljes, de izgalom és szenvedély mentes kapcsolat (mondhatni szerelem mentes, javíthatatlanul lapos, unalmas szexszel)
vagy
2. Szuper jó szex, a nagy felfedezések örömével, ízig-vérig szenvedélyes de múló kalandok, bizonytalanságban, szingliségre ítélve
válasza:Hiába csűröd-csavarod, a második hosszú távon egy fertő. Az az ember, aki gondol arra, hogy nem lesz mindig programokkal és erővel telezsúfolt vonzó 20-as 30-as, az nem gondolkodik a másodikban, hanem elkezd élethosszra tervezni.
Mivel nem akarok azzal ragadni, akit kétségbeesésemben találok a 40-es szingli (többnyire) selejt között, inkább most keresek egy hozzám valót, akivel tudjuk írni a sztorinkat és együtt erősebbek, hatékonyabbak és kiegyensúlyozottabbak vagyunk.
válasza:#22 nem csűrtem-csavartam semmit, csak érthetőbbé akartam tenni a kérdés lényegét azoknak, aki szerint egyik opció nem zárja ki a másikat.
Ideális esetben valóban igaz az állítás de nem ebben a kérdésben.
Amúgy személy szerint egyetértek Veled. Mint említettem még 18 évesen meghoztam egy ilyen döntést, és a mai napig eszerint is élek. Tudtam, hogy mi vár rám, ha mellette döntök, hogy nem lessz minden tökéletes, de mérlegeltem és kitartottam a döntésem mellett, mert számomra a család, a szeretet, a tisztelet és biztos háttér, a felelősségteljes gondolkodás többet jelentett hosszú távon, mint a kalandozás és szenvedély. Ma is így gondolom, sok év múltán.
Viszont ez egy szubjektív vélemény. Sokan szinte elítélnek azért, hogy (már ilyen fiatalon) ezt választottam és értetlenül állnak, hogy mi baj van velem, hogy voltam képes feladni a kalandokat, a szenvedélyt és a tapasztalatgyűjtést, hiszen ez az élet sava-borsa!?
Nem jó a szex, a párommal és sosem volt az? Akkor miért vagyok egyáltalán vele?
Ezt speciel olyan kérdezte, aki semmit nem tudott felmutatni az életben abból, amit el szeretett volna érni így harminc fölött, de ránk azért folyton irigykedett. Munkahely, ház, utazgatások, stabil hátterünk miatt.
Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem is zavar a dolog, nem hiányzik - túl vagyok már több nehéz időszakon is emiatt, de soha nem léptem félre, pedig adódott rá alkalom, többször is. De mindegy is...
A kérdés tehát az, hogy a külömböző nemű és korú emberek mit helyeznének előtérbe egy ilyen esetben?
válasza:Meg nézném annak az embernek a teljes életét, aki a 2-t mondja. Valószínűleg ezzel a mentalitással más területen sem nagy durranás. De nem avatkozom bele, mindenki úgy csesz ki magával, ahogy akar. 30-40-ig mindenki qrvanagy embernek hiszi magát, aki qrva elfoglalt és akinek senkire sincs szüksége, de mindenkinek kell (vagy sokaknak). De lesznek majd ezek máshol is, mikor a normálisak a szeretteikkel és a családjukkal élvezik az életet.
Nem kell megöregedni ahhoz, hogy az ember ezt belássa, elég csak körülnézni és gondolkodni.
Egyébként örülök, hogy te még normális vagy. Nekem is jöttek minden szarral (17voltam),hogy majd meglátom, majd rájövök, majd én sem ezt akarom. Ja, qrvajó vicc volt, srácok, 6 éve azt várom, mikor fogom jobbnak tartani a krvulást az elköteleződésnél, akármilyen kontextusban...
válasza:Én most az 1. típusú kapcsolatban élek, és ez nekem megfelel. Mondjuk én a kiszámíthatóságot nem tartom unalmasnak, plusz azért izgalmat, változatosságot abba is lehet csempészni. Rajtad is áll, hogy a kapcsolat mennyire uncsi.
Néha picit hiányzik az új kapcsolat varázsa, de minden más ezerszeresen kompenzál érte. Plusz azért a szerelem nem múlt el, még ha át is változott mély szeretetté.
(olyan kapcsolatba nem mennék mondjuk bele, ahol szerelem sosem volt és sosem lesz)
Nekem a 2. életstílus nagyon nem jönne be, mert kötődős és romantikus típus vagyok, és nincsenek olyan szexuális igényeim, amik egy átlag kapcsolatban tabuk lennének, sem pedig az nem volt nekem lényeg vagy vágy, hogy minél több különböző és/vagy különböző típusú emberrel csináljam. A bizonytalanságot sem tűröm.
Az egyetlen dolog, ami hiányzik, hogy nagy néha egy-egy napra egyedül tudjak lenni és kiüríteni az agyam, ami egy párkapcsolatban eléggé nehézkes :).
válasza:1-es, mert egész életemben mindenki átbxott, elhagyott, hátba döfött ("családom"), és így nekem fontos a biztonság.
A megszokás, unalom pedig nem szükségszerű, mi 1,5 éve élünk együtt, de nincs olyan, hogy unatkoznánk :)
29n
válasza:Jelenleg a 2-es szerint élek.
Köszönöm, jól vagyok.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!