Ha így áll hozzá, akkor mi lesz velünk?

Késik a mestruációm... Ami önmagában nem lenne gond, de nem védekezünk, hanem megszakítással van vége az aktusnak (remélem így kifejezve egyértelmű, hogy nem tartom védekezési módszernek), így szóba jöhet a terhesség is.

A barátom nagyon...félvállról veszi.

Együtt élünk, másfél év van mögöttünk (ami nem lenne sok, de nekünk elég sok rossz sűrűsödött bele, így nekem igenis "nagy dolog").

Teszteltem, negatív lett, ő ezzel ezt lezártnak is tekinti. Azt mondta, sok ilyent hallott már, majd megjön. Mintha ő nem is aggódna. Persze tudom, hogy én nem vetetem el, ha úgy alakul és ezt ő is tudja. Azt is, hogy nem rettenek meg, ha ittmaradok a babával, mert van munkám, van hol lakni...nem jelentene gondot.

De mégis olyan lazán veszi, pedig másfél hete még azt mondta, hogy félne a gyermekvállalástól, mert van egy fia, akinek az anyja elhagyta őt a babával. Elvitte és alig látja.

Mégis olyan, mintha nem is érdekelné, mintha ez csak az én kis játékom lenne... Pedig nem. Én komolyan izgulok, aggódok, várom, hogy mi is lesz. Hiszen a tesztnek is idő kell, mire kimutatja és ha nem középidőben fogant...

Na, gondolom jól összezagyváltam és bolondnak tűnők...de nagyon össze vagyok jelenleg kavarodva