A magukat normálisnak, rendesnek tartó férfiak, akik panaszkodnak, hogy rájuk nincs igénye a nőknek, nem gondoltak még arra, hogy kezdeményezniük kéne?

Szerintem ez ennél bonyolultabb probléma.

Biztosan ők is kezdeményeznek, de nem szerencsések.

Amúgy nem kellene az egész jelenséget csak a saját berögzült szemszögedből vizsgàlnod, abból kiindulva, hogy veled ki kezdett ki s ki nem, nem körülötted forog a világ!

Jogos-nem jogos, teljesen mindegy. Egy nő is kezdeményezhet, sőt...

Nő vagyok és nem a sült galambra várok. Ha kell pasi, levadászom. :)

Igaz amit a kérdésben írsz. Egyszerűen csak nem merünk kezdeményezni mert félünk az elutasítástól vagy ha még ki is nevetne az illető akkor meg pláne.

Ha már ismerem az illető lányt úgy valamivel könnyebb.

Sokunkban ott van az a félelem, hogy semmi esélyünk nincs egy adott lánynál mert úgy gondoljuk találhatna bármikor jobbat, közben meg lehet, hogy nagyon régóta nincs senkije pont azért mert nem merik leszólítani.

Egyszerű önbizalom hiány.

Én sem mernék egy teljesen idegen lányt leszólítani.

Nem érzem magamat rondának, az átlagos kategóriába úgy gondolom bőven beférek, de ezt kevésnek tartom.

Én eleinte nagyon együttéreztem az ilyen pasikkal.

Főleg úgy, hogy van egy nagyon jó haverom, aki alacsony, egyáltalán nem helyes, nem kisportolt, egyáltalán tényleg semmi előnyös nincsen benne, viszont nagyon okos és jó a humora. Ezt ő is elismerte, nagyon sokáig rosszul ment neki az ismerkedés, főleg, hogy belefutott 1-2 antiszemita megnyilvánulásba is... viszont soha nem adta fel, soha nem picsogott, hogy ugyan neki mennyire szr, stb.

Ebből csak azt akartam kihozni, hogy kb 5 éve volt az esküvője és idén született meg a 2. gyereke.

Megtalálta a párját!

Nem egy tiptop nő, nem egy Sophia Loren, de egymásnak a legszebbek és nagyon szeretik egymást!

És ugye ez a lényeg!

Szóval azóta azt gondolom, hogy mindenkinek van párja, csak sajnos a kereslet nem mindig találkozik a kínálattal.

Vannak olyan szerencsétlenek, akik tényleg nyitnának de valahogy mindig pofára esnek.. De van a rosszabb típus, aki sok sok hátránya mellett válogat, brutál magasra emeli a lécet és a kákán is csomót keres. Aztán csodálkozik, hogy nincs társa meg amúgy az összes nő pénzéhes ribizli.

Igenis tudni kell hogy néha kompromisszumok árán lehetünk csak boldogok, lehet, hogy külsőre nem elsz tökéletes, de belsőleg megvan a 100%-os összhang vagy fordítva... Ilyenkor el kell gondolkodni, tükörbe kell nézni, mélyen magunkba kell látni, hogy a másikhoz képest, mi mennyire vagyunk tökéletesek kivül belül...

Csak sokaknál itt bukik el, hogy félnek a saját hibáikkal szembesülni és egyszerűbb a másikra mutogatni, hogy az k*va, az meg buta a harmadik meg csak a pénzre hajt.... persze senki sem elég tökéletes.. de kérdezem én: Te magad mennyire vagy tökéletes?

"Ti is tudjátok, hogy a jóravaló, normális értékrenddel rendelkező férfiak azért találnak nehezen párt, mert egyszerűen nem elég izgalmasak a nők számára" Tapasztalataim szerint, aki ezt hangoztatja, ti. ő rendes, normális, szerény, stb., az valamit nagyon bizonygatni akar és aztán csak kibújik a szög a zsákból a végén.

Barátom pl. tényleg rendes, csendes, segítőkész férfi, de mégsem hangoztatta ezt soha.

De, kezdeményezünk is, csak a sok csalódás nem motivál annyira... ugródeszka én is voltam már, ahogy #5 leírta. Nagyon jól elvoltunk mindig egy lánnyal baráti társaságban, aztán mondták a legközelebbi barátai, hogy bizony tetszem neki, rám vár hogy kezdeményezzek, látják, hogy milyen jól elvagyunk, de ő félős kicsit, és önbizalomhiányos.

Aztán kezdeményeztem, szuper volt, randizgattunk, csókolóztunk sokat, beszéltünk mi lesz majd ha nem kell annyit tanulnia... aztán egy srác akivel rég óta tanult, bepróbálkozott nála, és a lány fel is hívott, hogy jóvolt, de ennyi, ne randizzunj többet...