Szerintetek mindenki olyan párt érdemel, amilyen ő maga is?

Szeretek "szintenként" gondolkodni, de ez az, amihez nem lehet szintet rendelni. Ha van szikra, felőlem lehet Dr., vagy árufeltöltő, ha tudok vele nevetni, megvan a szikra, és vonzódom is hozzá.

A szerelem nem szintez, az "jön". :)

Már akinek. :D 27f

Nem mágnesszerűen működünk, hanem úgy, mint a kirakósok. Mindig az adott pár két tagjának értékrendje dönti el, hogy mit lát meg a másikban.

Nekem pl. nem érték a pénz. Sokat keresek, nincsenek anyagi gondjaim, nem sajnálom a páromra sem és nem szarrágóskodom, ha együtt élünk, annyit fizetek, amennyi jólesik és amennyit nem érzek pofátlanságnak. Tehát lehetne a párom akár egy minimálbéres, de rendkívül szorgalmas és a munkáját szerető ember is. Ellenben az ostoba, érdektelen és intelligencia szempontjából tompa emberek olyan mértékben idegesítenek, hogy egy légtérben nem vagyok hajlandó megtűrni őket hosszú távon és rosszul vagyok a gondolattól is, hogy az idióta, értelmetlen kérdéseikkel meg kombinálásaikkal engem idegesítsenek. Ez van.

Nekem valószínűleg 10/1 lesz az a pasi, akinek van kocsija, lakása, pénze, de mellé egy féltékenykedős, megtakarításokat kezelni képtelen, pénzét kocsikákra elverő nyomorék. És valószínűleg 10/10 lesz az a szakács srác, akivel ebédszünetben poénkodunk és arról vitatkozunk, hogy hogyan lehetne kiköltözni a Marsra.

Minden nézőpont kérdése. Sok nő szerint ronda a szőke haj egy srácon és szereti a szakállat is. Én ki nem állhatom a szőrt az arcon és jobban szeretem a világos hajszínt és szemszínt. Mások szerint a pasi legyen 2 fejjel magasabb a nőnél. Számomra kellemetlen, ha ki kell törnöm a nyakam egy csókért. Mások a kisportoltra buknak és engem sem értenek, hogy sportos nőként miért jön be az apatest. Mert csak. Másak a preferenciáink és senkinek nem feladata megmondani, hogy valakit érdemlek vagy sem. Ha "kapok" megfelelőt, akkor lesz pasim, ha csak olyan "érdemlek", amilyen nekem nem jön be, függetlenül, hogy milyen vagyok, akkor nem lesz. Törekedni persze lehet az esélyek növelésére, de őszintén szólva sosem lehet tudni, hogy kit mi fog meg a másikban.

Nekem megfelelne egy hozzám hasonló lány: társadalmilag nem feltétlenül szép (de nekem tetszik), racionális világnézet, tudományos érdeklődés, abszurd humor, nem túl kiterjedt szociális élet, ragaszkodás. Nagyjából. Ha mi ketten elvagyunk, nekem az jó, nem kell trófeafeleség.

26/F

Inkább azt szokták mondani, hogy legyetek “összeillõek”. Tehát nem azonosnak kell lenni, érted.

Találhat a csíkos a pöttyössel, de nem veszel fel elegáns zakót torna nadrággal:D vagy frissen vasalt vadiúj ing mellé egy kopott, igénytelen szabadidõs nadrágot, stb.

Amúgy próbálkozni bárkinél lehet. Az hogy utólag kiábrándulás a vége, az mindenkinek a maga baja. Elég logikus, hogy magamhoz illõ társat választok, nem? Pl. Te “jobban akarsz” magadhoz képest. Mi van akkor, ha a kiszemelted is jobbat akar? Akkor biztosan nem veled fog kezdeni. Lehet, hogy te jobbat akarsz, de mibõl feltételezed, hogy bárki is rosszabbat választana magánál. Ha nem érzed úgy, hogy felérnél a másik ember szintjére, akkor mibõl gondolod, hogy õ szivesen leadná az igényeit érted?

Amúgy nem kell egyformának lennetek, csak valamiképpen kiegészítsétek egymást. Legyen meg a köcsönös törõdés, ne az legyen, hogy egyik elvárja a másiktól, hogy boldoggá tegye, miközben õmaga nem képes erre. Írtó gáz valakibe kapaszkodni úgy, hogy közben õ nem tud rád, mert te semmit sem tudsz nyújtani neki.