Lehetséges örökre titokban tartani egy megcsalást? Lehetséges lelkiismeret-furdalás nélkül csalni a másikat?

Szerintem lehet titokban tartani, bár ez sok mindentől függ.

Hányszor találkoztok, tud-e valaki a kapcsolatról, mennyire erősen kötődtök egymáshoz, milyen módon kommunikáltok.

Az már más kérdés,hogy a lelkiismeretfurdalás örökre megmarad esetleg, de gondolom nem napi szinten jut senki eszébe ha futó kaland volt.

ha megcsakod akkor nem szereted őt eléggé, ennyire egyszerű.

Ha szereted és becsülöd legalább mint embert akkor otthagyod őt.

Amíg nem él valaki tartós kapcsolatban valóban az a tisztességes,hogy félrelépés helyett a szakítást választja, mert vélhetőleg nem működik a kapcsolat azon a szinten,hogy véglegessé tegyék.

Viszont amennyiben házasságról, tartós párkapcsolatról, gyerekről, közös otthonról van szó, azt gondolom,hogy ez már jóval megfontolandóbb.

Hosszú évek alatt szinte minden kapcsolatban előfordulnak nehézségek, hullámvölgyek, egy másik megjelenése. Nem tisztességes, de nem is jár fejvesztéssel megtörténik egy ilyen félrelépés. Attól még nem kell felrúgni mindent.

A félrek*rásról már eleve ketten tudnak, még ha a másik nem tudja pont, hogy megcsalásról van szó.

És ugye, hogy szól a mondás, amit már ketten tudnak, az nem titok...

Kicsi a világ, bármikor ,,körbeérhet" az info.

Lehetséges örökre titokban tartani. Tudod, nem vagyok rá büszke, de legutóbb én voltam a harmadik fél. Tudod mi a durva? Hogy nekem elképesztő mértékű lelkiismeretfurdalásom van azóta is (érzelmi megcsalás volt inkább), a srácnak viszont konkrétan semmi (állította, hogy igen, de nem hiszek neki). Egy dolog volt, ami pozitívumként írható a számlájára: amikor rájött, hogy én nem kellek neki, mindent bevallott a párjának. Ő megbocsájtott, hamarosan esküvő.

De bevallom: az ilyen embernek nincs gerince: nem csak azért, mert engem hitegetve előadta, mennyire rossz a kapcsolatuk, hanem azért sem, mert bár állította mennyire én vagyok neki a mindene, mégis mikor meggondolta magát, és bevallotta a dolgokat a lánynak, úgy dobott el, ahogy a macskát kakkantani szokás. Hát ilyen az élet és a sors.

Egyébként ő sem akarta neki elmondani, csak akkor vállalta fel a dolgot, amikor letiltottam fb-n egy időre. Gondolom a sértettsége cselekedett, mert ha rajta múlt volna a dolog, bizonyosan nem mond neki semmit.