Ti mindennap megdícséritek a párotokat?

Én szoktam. Pl aranyos vagy ha mond valamit nekem vagy ad stb meg hogy ügyes vagy ha valamit megcsinált vagy nyert egy játékban stb. Lehet dedósnak tűnik de neki jól esik és én meg szeretem mondani. Ő is dícsér és én is.

Én akkor dicsérem, amikor úgy hozza a szituáció, de nem minden apróságért. Nem ez a szeretetnyelvünk, én is megőrülnék, ha engem állandóan dicsérgetne apróságok miatt, ezzel ő is így van. Ha valami nagyobb dolgot érek el, akkor persze örülök a dicséretnek, de számomra degradáló minden apró szarságért dicséretet kapni, olyan érzésem van tőle, mintha a másik gyereknek vagy fogyatékosnak nézne.

Kinőttünk már az óvodából:)

Néha szoktam neki "udvarolni" meg kedveskedni, de azért nem minden nap és nem minden kis apróságért. Megköszönöm neki, ha valami olyasmit csinált, ami köszönetet érdemel, de ha mondjuk felporszívózott a lakásban, nem fogom ovis módjára gügyögve mondani neki, hogy milyen kis ügyes volt. Ha úgy hozza a szituáció, természetesen megdicsérem, de azért nem viszem túlzásba indokolatlanul. Az csökkentene a dolog értékén. Ez olyan, mint ha minden nap kapnék tőle virágot, egy idő után már nem örülnék neki annyira, mint most, amikor kb szülinapomra hoz kábé egyedül :D Azért vannak dolgok, amiket nem kell túl gyakran ismételni, hogy igazán értékelhetők legyenek :)

Én szoktam, talán nem minden nap, de sokszor, általában a testét, mert nagyon szeretem. :D De ha elér valami eredményt, akkor is. Nem kifejezetten azért mondom, mert azt akarom, hogy boldog legyen, bár jól esik neki, csak egyszerűen ilyen vagyok, hogy látom és jól esik kimondani.

Én nem feltétlenül dicsérem meg minden nap, de fontos a dícséret, amikor " ül". Persze az is kérdés, hogy mi számít dicséretnek... a mindenáron való nyálas , puncsolásba átcsapó , ömlengő " dícséret" nem a stílusom, sajnos olyan is van.

Minden apróságért nem, de sokszor kedveskedünk egymásnak. "Jól nézel ki","kedves vagy, hogy elintézted a bevásárlást". Ha munkahelyi sikert ért el, akkor szoktam mondani, hogy büszke vagyok rá, és koccintunk rá. A légyszives, köszönöm és szeretlek szavak viszont gyakran elhangzanak. Szerintem nem óvodás dolog ez. Jól esik az embernek, ha elismerést kap.