Látnál jövőt egy olyan férfival, aki nettó 900 forintos órabérben dolgozik Budapesten és nincs vagyona, hónapról hónapra él?

Lehet másodállást is vállalni, lehet tanfolyamokra is járni, hogy több fizetésű állást kapjon az ember, lehet munkát váltani, lehet kimenni külföldre dolgozni, lehet elmenni jól fizető gyárba dolgozni.

Nem a kifogásokat kell keresni. Ja, és a fővárosban jóval többet keresnek, mint vidéken.

És mik az igényeid? Hány éves vagy, hogy még semmit se tudtál félre tenni? Miért nem szüleidnél élsz, hogy akkor egy kicsit összekapd magad?

Nem lennék ilyennek a párja.

A sok gyakorikérdésezés helyett például mennyivel értelmesebb dolog lenne valami tanfolyamra járni! Rengeteg továbbképzés van, nyelvoktatás, online tanulási lehetőség.

Egyszerű a képlet! Ha több pénzre és/vagy nagyobb társadalmi megbecsülésre vágysz, akkor dolgozz meg érte! Mindig lehet többet keresni, Budapest hemzseg a munkalehetőségektől.

De persze biztos egyszerűbb a gyakorin keseregni, szidni a világot, a nőket, a jóistent napjában úgy 5-6 kérdésen keresztül. Így csak folyik el a drága idő és energia, haszontalanul.

Párommal így kezdtük. Igaz, akkoriban én is diplomás minimálbéren voltam (rossz szakmát választottam, ez van).

Azóta ő is munkát váltott meg én is, együtt élünk, bár albérletben, és a "hónapról hónapra" rész emiatt még mindig megvan, de a berendezés teljesen a sajátunk, úgyhogy végül is mégiscsak tettünk le valamit az asztalra, bár tényleges vagyonunk nincs.

Olyan férfival, akiben nincs meg az előrelépés vágya, nem kezdenék.

Nem adnék neki semmilyen esélyt. Csak siránkozni tud a GYK-n ahelyett hogy a kezébe venné a sorsát.

Budapesten 5 perc alatt lehet olyan állást találni ahol min. 1200 órabér van. Túlórázni lehet orrba-szájba, tanulni, képezni magát hogy jobb legyen a sorsa.

Nem az a lényeg hogy mennyit keres hanem az hogy mit tesz azért hogy jobb legyen.

"Csatlakoznál hozzá hogy együtt éljetek gazdasági szövetségben?"

Gazdasági szövetségre nem lépnék senkivel... alapból aki egy ilyen mondattal akarna velem valamit, azt mondanám, hogy köszi de nem...

A helyzeteden meg csak te magad tudsz változtatni. Rengeteg kitörési lehetőség van, csak akarni kell.

#8

Engem is érdekelnének kitörési lehetőségek, felsorolnál néhányat?

Nem, mert 34 évesen màr képtelen lennék másnak a nyavalygàsàt hallgatni, másrészről tizenévesen még elhittem, hogy meg lehet élni szerelemből, na azért ennyi idősen, ennyivel tapasztaltabban màr nem.

Engem mondjuk nem érint ez a kérdés, évek óta kapcsolatban vagyok, de ha egyedülàlló lennék, és ilyen "ajànlat" kecsegtetne, köszi de kihagynàm.

Van egy gyerekem, őt kell néznem, nem egy sirànkozós kisfiút.