A páromra néztem és nagyon furcsa érzés fogott el. Mi lehet ez, mással is előfordult már?

Nagyon furcsát éreztem egy pillanatra, mikor rá néztem. Mintha egy idegent láttam volna, egy jó “havert”. Nagyon rossz érzés, nem is tudom hova tenni. Magányosnak érzem magam azóta. Kb olyan volt mint amikor 10 évesen jól szórakozol az osztálytársaiddal a szülinapi zsúron de már 8 óra múlt és azért jöhetne apa/anya, hogy hazavigyen, mert kezd honvágyad lenni, nemtudom ennek így mennyi értelme van... Csak hát ugye már nincs hova hazamenni és már anyuék se babuzsgatnak. Aztán elkezdtem gondolkodni, hogy bírom/szeretem a barátaimat is de érzelmileg rájuk se számíthatok, sőt senkire a páromon kívül. Igazából rajta kívül még senkinek sem nyíltam meg, és mégis olyan furcsán idegennek érzem őt. Oké már nem a legfrissebb a kapcsolat, ellaposodott és néha eljátszok a “mivan ha” gondolattal, de nem szeretnék véget vetni a kapcsolatnak, hiszen nagyon szeretem, bár nem szerelemmel.

Fogalmam sincs mit érzek totál összezavarodtam, egyszerűen olyan ijesztő a magány számomra, valamiért ettől félek a legjobban. Most mégis ezen agyalok...