Mikor volt az a pont, amikor úgy érezted, hogy a párod csak beéri veled, amíg nem talál jobbat és közelebb? Hogy viseltétek a felismerést?

Első jel kb két hét után , de elhesegettem a gondolatot , aztán én h... lye még szültem neki két gyereket!

Három éve esett le az egész . Azóta minden rossz állandó vita!

Ez jó.

Én mindig ezt érzem, szinte minden kapcsolatomban.

Nagyon sajnálom hogy nem maradtam egyedül örökre.

Mikor elkezdett kitolatni pontról-pontra a "promója" mögül (~5 hónap után). Szakítottam. Aztán visszakönyörögte magát, hogy ő dobhasson, addig még elszerencsétlenkedtünk egy hónapot mialatt egyszer 4 órára találkoztunk. :D

32/f

Hát ez az. Ezt jó hogy kiírtad kérdező. Voltam ilyen kapcsolatban sokáig, és sajnos oda-vissza nem volt meg az, aminek kellett volna.

Mára már 40 évesen sokkal válogatósabb vagyok, de igazából ez az oka. Ha azt érzem, hogy nem tudnám igazán szeretni, elfogadni, akkor inkább nem eröltetem a dolgot. Ehhez elég egy-két találkozás, séta, nem kell továbbmenni, mert lehet érezni, hogy otthon érzed magad a másikkal, vagy pedig idegen.

Az a durva, hogy külsőre vonzó, csinos nőkről van szó, de amikor beszélgetünk, akkor nagyon ritkán van olyan élmény, hogy őszintén érdekeljük egymást. Ha ez nincs meg, akkor szerintem zsákutca továbbmenni, mert a szex élménye, újdonsága sem vinné sokáig el a kapcsolatot, de mondjuk azt érzi is a másik, hogy nincs igazán szeretve.

Én is úgy gondolom, mint a #4 Válaszoló, csak a gyengébbik nem szemszögéből.

Ahhoz, hogy kiszűrd azt az embert, aki nem igazán téged akar, csupán beéri veled egy darabig, nem kell kapcsolatba bonyolódni, persze ezt fiatalabb koromban nem tudtam, de amikor felismertem, akkor a különválás volt a reakcióm, én nem egy magánypótlék, egy szürke életet megszínesítő valami, hanem egy társ vagyok (lennék).

Az igen rossz érzés, mikor addig vagy jó, míg jön a jobb, és ebbe nyilván benne van az is, hogy a beérős ember folyamatosan keres. A keresés szerintem elég alapvető jele annak, hogy nem elég az, amit te tudsz nyújtani, és ez folyton ott van elszólásokban, reakciókban, társasági megnyilvánulásokban.

Kérdező, te mit tettél?