A problemam, hogy (valoszinuleg a csaladban tortent sok negativ dolog miatt (uvoltes, bantalmazas, ezek mindemfele kovetkezmenyei) ) rettehgek meg az erintéstől is. Hogyan lehet ezen túljutni?

Szerintem pszichológus segítségét kellene kérned, ha ennyire kihat az életedre/mindennapjaidra a múltad. Nem szégyen segítséget kérni, bár nem tudom, hogy próbálkoztál-e már esetleg.

Valamilyen szinten átérzem, mert engem is bántalmaztak, de ez mindenkire másképpen hat. Mindenesetre nem hiszem, hogy bárki tudna itt neked segíteni, mert leginkább csak te tudsz magadon.

Bocs, hogy kívülállóként írok, de az első alap dolog még laikusként is az, hogy az első lépés a minimum semleges légkör megteremtése. Ez megtörtént? Már külön élsz a családodtól és nem bánt senki sem ugye? Ha nem, akkor először ezt kéne megoldani, addig tökmindegy mit csinálsz, az olyan lenne, mintha egy kád akkumulátorsavban számítanál például sebgyógyulásra vagy jó közérzetre.

32/f

Akkor az egyik legfontosabb lépés meg is van. :) Nem tudom, hogy erre vannak-e ilyen önsegítő csoportok vagy hasonlók, de érdemes lehet utána nézni, ha pszichológushiány van. Ami még segíthet, pszichiátriai szereket semmiképpen ne szedj, mert rászokhatsz. Legyen normális étrended, mert normális hormonháztartással jobb/stabilabb hangulatod és közérzeted lesz. Tök mindegy, hogy "szükséged" van-e rá vagy sem, de kezdj el valami állóképességi vagy erőnléti sportot, mivel stresszoldó, egészséges és mivel ha valamit csinálsz, abban törvényszerűen jobb leszel, így "ingyen" sikerélmény/önértékelés növelő. Preventív céllal esetleg valamilyen küzdősport is jól jöhet, ami a technikára vagy a lélektani részére hegyezi ki a dolgokat, így terápiás és önvédelmi célt is szolgálhat egyben. Nézz körül mik a lehetőségeid és ragadd meg őket.

Minden jót kérdező.

32/f

Minden fóbiát úgy lehet legyőzni, ha minden bátorságodat összeszeded és csinálod. A te esetedben hozzá kell szoknod az érintéshez.

Nyilván vannak olyanok, akikkel azért jóban vagy, tudod, hogy nem bántanak. Kezdd velük! Üdvözléskor adj nekik puszit, öleld meg őket. Először nem kell sokáig, csak épphogy. Ha nagyon nem megy, akkor csak fogd meg a karjukat vagy fogj velük kezet. Aztán lehet bővíteni a kört. Leszedheted a "láthatatlan" szöszöket is a másik ember ruhájáról. Mindegy, csak szokd az érintést. És ezt neked kell először megtenni. Minél többször, minél több embernek.

Hasonló körülmények között telt a gyerekkorom, emellett az egyikük munkakerülő volt, a másik meg alkoholista.

Ahogy elkezdtem az egyetemet elköltöztem albérletbe és csak a legminimálisabb kapcsolatot tartottam velük, a címemet sem adtam meg.

Onnantól, hogy "normális" emberekkel, normális környezetben érintkezel, kommunikálsz és tudatosan odafigyelsz a problémáidra ezek a dolgok megszűnnek.

Az ember rugalmas, alkalmazkodik a környezetéhez, idővel nem fogsz elfutni és megretteni, mert nem bántanak.

De ehhez kell egy környezet + dolgozni kell magadon.