Igaz, hogy egy nő minél nehezebben adja magát, annál nagyobb eséllyel szerethetnek bele a férfiak?

Én abszolút nem.

Párommal első randin csókolóztunk, harmadikon lefeküdtünk, 3 éve együtt vagyunk, és továbbra is nagy a szerelem. Azóta is folyton egymás kedvében járunk, amikor csak lehet, minden nap elmondjuk egymásnak, hogy szeretjük egymást, és hiányzik a másik, ha valami oknál fogva nem együtt alszunk.

Akikkel nem foglalkoztam, hiába udvaroltak, lekoptak elég hamar (szerencsére).

De alapból nem is kezdtem volna soha olyan férfival, akit a játszmázás indít be. Nem az én "stílusom". Rengeteg hobbim, tervem van, amikhez szükségem van az energiámra, a társamban pedig a feltöltődést kerestem mindig is. Se időm, se kedvem, se energiám gyerekes játszadozásra.

Mint az elet minden mas teruleten itt is az aranyok szamitanak. En azt gondolom, hogy aki a sex-et afele mezesmadzagnak gondolja, az egy olyan jel szamomra, ami utan egybol kiszallok a bulibol. Termeszetesen ez fugg az adott egyentol, ha tenyleg bombano vagy, akkor tovabb jatszhatod a jegoszlopot.

Ha pedig tulzasba viszed, akkor meg azt latod, hogy mindenki lelepett, es nulazhatod le a szamlalot a kovetkezo hetprobazonal. Ez viszont megerositi benned, hogy a ferfiak sexallatok, tehat meg tovabb kell huznod oket, es beindul a 22-es csapdaja. Jo jatekot!

Egyszer talan eljutsz arra a szintre, hogy a sex az mindket fel oromere van, tehat az arukapcsolas, ahogy gondolkodsz rola, az egy tevut. De lehet sose jossz ra. Ne felj, nem te vagy az elso.

42F

Ja..? Mert alapból bele sem szerethet senki..?

Ez aztán a megközelítés..

Persze, kűzdök, aztán jön a nagy Love! :D

Olyan már volt, hogy azt mondta a csaj, hogy inkább hagyjuk, erre én, hogy jó, keresek mást.

Aztán ő kepesztett, hogy mégis próbáljuk meg.

Nem igaz. Én nem ezt látom a környezetemben és nem is ezt tapasztalom. Persze, van az a szint még, amikor egy kis játékos "kéretem magam" pozitívan hat, kicsit izgalmasabbá teszi az udvarlást a férfi számára, de ez csak nagyon rövid ideig, és az is csak játékosan. Akiket ismerek, hogy nagyon nehezen adja magát, elvből, merthogy ezzel is "kiszűri a méltatlanokat", az egész életében egyedül volt, nem volt még egy normális kapcsolata, mert mindenkit elüldözött magától. Aki nem játszadozik, aki őszintén felvállalja az érzéseit/érdeklődését, az meg kivétel nélkül boldog, egészséges kapcsolatban él.

Engem is keresnek persze azok, akiket anno kikosaraztam, és ez érdekel engem? Dehogy. Próbálkoznak, mert hátha, és mert éppen nincsen alternatív jelölt, de nem ringatom magam abba a tévképzetbe, hogy biztosan annyira belém szerettek, hogy azóta sem tudtak továbblépni, és ezen a hideg közönyöm sem tud változtatni. Ugyan már, az ember nem így működik.

Amúgy az összes pasimmal ugyanaz a forgatókönyv szerint jártam el, első 1-2 randin csók, 3. randin szex, és ettől teljesen függetlenül alakult a kapcsolat folytatása. Volt, aki egyből lelépett, volt, akivel évekig jártunk, de vége lett, volt, akivel összeházasodtunk, szóval egy mondjuk azt, hogy reprezentatív minta alapján bátran állíthatom, hogy ennek az ég egy adta világon semmi köze ahhoz, hogy a másik beléd szeret-e vagy sem.