Mi értelme a párkapcsolatoknak, családalapításnak?

Hogy értelme micsoda, azt nem tudom. Engem egyszerűen boldoggá tesz. Van egy (azaz egyetlen egy) ember, akit szeretek, akivel szeretném a szabadidőm minden percét együtt tölteni, akivel jól érzem magam, aki kiegészít és örömmel tölt el, ha hozzám ér. Vele párkapcsolatba kerülök, mert eleve igényem van rá, hogy folyton vele legyek, közös programokat csináljunk, együtt építsük az életünket, másrészt meg amúgy sem tudok másra ránézni. Hogy ennek mi értelme van, arról nem tudok nyilatkozni, de tény és való, hogy ez boldoggá tesz, én ezért csinálom. Más lehet, hogy másképp látja, és azért van kapcsolatban.

A családalapítás meg hasonlóan működik, mint a párommal, csak annyi, hogy még nem ismerem azt, akire ennyire vágyom. Szeretnék babát, szeretném megélni az anyaságot, gyereket nevelni, annak minden nyűgjével és átkos feladatával együtt. Úgy érzem, az is ugyanúgy kiegészítene és boldoggá tenne, mint a párkapcsolatom.

Ezt szerintem nem lehet logikusan végiggondolni, ezt vagy érzi az ember, vagy nem. Persze, vannak biológiai oldalai a dolognak, mindenféle ösztönök és mélyen kódolt vágyak, előre megírt programok az agyadban, de úgy alapvetően ezen túl nincs értelmes magyarázata. Ha nem érzed, akkor nem fogod megérteni amúgy sem.

Ha ezt neked magyarázni kell az már régen rossz.

Ennyire rossz családból jöttél?

De legyen egy válasz: Pl. hogy az emberiség fenn maradjon.

Mert az emberek nagy része, érthető módon utálja a tartós magányt.Egyedül nem jó.Kell valaki, akivel jó megoszatani az élményeinket, életünket.Erre nagyon jó a párkapcsolat.

Másrészt nem mindenki a munkábyn, karrierben látja az élet értelmét, a gyereknevelésben például szintén látni lehet a sikert, fejlődést , ha az ember akarja is,a gyermek is egy életre szóló pozitív kapcsolat, akivel szintén sok szép közös élmény lehet.

Vagy talán értelmesebb az egész életet társ, család nélkül végighúzni? Ismerek ilyeneket.50-es nők, sosem volt párjuk, gyerekük.Otthon laknak anyuval, mint egy gyerek és nézik a falat.Nem tűnnek boldognak.

Ettől lesz mindennek értelme. Egészen más úgy elmenni a férjemnek dolgozni, hogy tudja, azért keres, hogy mi és a gyerekek ne szenvedjünk hiányt semmiben. Nekem is egész más érzés úgy elkészíteni az ebédet, hogy tudom, a férjem és a lányok is jóízűen fogják elfogyasztani és hálásak lesznek érte. Mi pl imádjuk az állatkerteket, rengeteget jártunk a gyerekek születése előtt is, de sokkal komplexebb élmény úgy, hogy közben a gyerekek is csillogó szemmel figyelik az állatokat. Egész más úgy nyaralni, utazni, kirándulni, de még takarítani is, hogy együtt van a család.

Ha nem is most vagyok a legkipihentebb 2 pici gyerek mellett, a legboldogabb és -elégedettebb biztosan. Imádom a férjem, a lányainkat és mindent, ami velük kapcsolatos.

Ahhoz,hogy az emberiség fenn maradjon nem kell családot alapítani vagy párkapcsolatban élni.Mert ugye az anélkül is megesik.

Egyszerű jó érzés tartozni valakihez,felelősséget vállalni a másikért,és magadért.

De én is ezen gondolkodtam mostanában.Ha el akarod tölteni az időt,eljárni helyekre,akkor azt lehet barátokkal is.Viszont ha szexet akarsz azt általában nem a barátokkal teszed,viszont minek a párkapcsolat ha ezt külön-külön is megkaphatodó.Ha nincs szex,vagy nem kielégítő, a párkapcsoat is hanyatlik,de ha csak a szex a jó semmi más,akkor is hanyatlani fog egy idő után.Ez önmagában kevés lesz.Szexet viszont kaphatsz egy laza kapcsatban is,ahol nincs felelősség.A közös időtöktést,szórakozâst ,örömöt,bánatatot,a problémâkat pedig egy baráttal/barátokkal is meg lehet osztani.Szóval,ha azt vesszük a párkapcsolatnak nincs sok értelme.De mivel az ember legtöbbje tartozni akar valakihez,ezért a csládalapítás,és párkapcsolat értelemszerűvé vâlna.