Ráírtam messengeren egy volt osztálytársnőmbe, aki iránt erős vonzalmat érzek. Gondoltam, ha nem próbálom meg, akkor sosem tudom meg, hogy lehetett-e volna köztünk valami. Viszont most rettegek az elutasítástól, szerintetek jó ötlet volt írnom neki?

Komolyan, az ilyennek mi értelme van? Ráírtál, és most meg be vagy sz..rva, hogy talán még se kellett volna?

A sok bizonytalan mindeniteket.

És mi van, ha elutasít? Legalább megtudod, hogy ő nem akar semmit, ennyi. Utána lapozhatsz.

*checks messenger immediately*

Ne legy beszari, es akkor mivan ha online elutasit vagy ha eloben? Belehalsz talan?

Gondolkodtál azon, hogy mit is jelent, hogy írtál neki? Hogy MIÉRT írtál neki?

Te azt hiszed, hogy ezen a ponton most kettéágazik az életed, és az egyik kimenetel az, hogy a lány pozitívan reagál, és akkor onnantól kész, révbe értél, örök szerelem életetek végéig, ha pedig visszautasít, akkor vége mindennek?

Rá kell jönnöd, hogy az ismerkedés nem így történik. A párkapcsolat kialakítása nem egy vagy néhány kritikus pillanaton, romantikus vallomáson vagy kérdésen múlik, hanem egy hosszú folyamat, aminek során szépen lassan felépítgettek egy közös érzelmi hátteret, ami a kapcsolat alapja lehet. A kapcsolathoz tartalomra van szükség. Az, hogy ráírsz, tökéletesen tartalmatlan, jelentéktelen, értéktelen.

Ha a lány visszautasít, akkor nem téged, hanem az ostoba helyzetet utasítja vissza, amibe belekényszerítetted: azt a kiélezett döntéshelyzetet, amivel az egész dolog felelősségét átpasszoltad rá, hogy ő döntse el, hogy lesz-e ebből valami, és legyen az ő hibája, ha nem. Te meg kényelmesen sajnáltathatod magad, miközben SEMMI érdemlegeset nem tettél.

Van egy különösen gonosz kérdésem: gondolkodtál azon, hogy mi lesz akkor, ha esetleg pozitívan jelez vissza? Mi akkor a következő lépés? Mit kezdesz vele és a helyzettel?