Azzal egyetértetek, hogy a depresszió és a mentális betegségek nem igazi betegségek, hanem társadalmi konstrukciók és így hamissá válik az a mondás, hogy depressziós ember ne akarjon kapcsolatot?

A mentális betegségek csak megbélyegzések nem igazi betegségek és, ha az ember maga alatt van akkor arra egy gyógyszer van és az a szeretet. Teljesen feleslegesnek tartom a gyógyszeres kezeléseket, mert az embert a szeretteljes légkör eléggé feltudja vidítani. Szerintem ezért nem kéne senkit se megbélyegezni hanem csak beszélgetni és megismerni egymást.

Erre nem rég jöttem rá, mert olvastam, hogy a nyugati kultúránk olyan, hogy aki "lelkibeteg" azt úgy kell kezelni, mint egy rossz fogyasztót és tömni mindenféle fos gyógyszerekkel. Pl. Indiában, hogyha valaki maga alatt van foglalkoznak a másikkal és nem intézik el annyival, hogy tegye rendbe magát, hanem közösen felvidítják. Szerintem az invidualizmus alapból káros és antihumános.

Nézem a válaszokat, akik leírják, hogy voltak lelkibeteg emberrel és azt tanácsolják, hogy meneküljenek. Ilyenkor a "normális" fél is lehet a hibás azért, mert lehet nem állt a másikhoz szeretetteljesen, túl önző volt felé és elvárásokkal teli. Így könnyű a másikra ujjal mutogatni, hogy ő a beteg nem és nem a "normális" fél.

Egyébként egy betegség van amit tényleg betegségnek tartok az pedig a pszichopátia. Míg egy depressziós ember csak maga alatt van és boldogtalan, addig a pszichopata manipulál, másokat kihasznál, nem tud szeretni önmagán kívűl senkit csak ártani tud. Egy pszichopata tényleg ártalmas és kezelni kell míg egy depressziósnak mondott ember nem az.