Hogy élted át egy komolyabb kapcsolatod után a szakítást?

Először is nagy üresség kerekedett a hölgy után, úgyhogy elfoglaltam magam. Azért vannak a barátok, hogy ilyenkor segítsenek, tehát velük is kicsit többet voltam. Mondhatni békében szakítottunk, de nem voltam hajlandó beszélgetni az exszel, mert egy sz*r embernek tartom :) Így hát 1-2 hónap után már nem is hiányzott annyira és boldog voltam, mert éltem az életem, eljártam szórakozni, találtam magamnak új hobbikat, így hát kialakult egy olyan életem, amit szeretek és nő miatt nem változtatnék meg. Azóta van új barátnőm, aki passzol a jelenlegi összképbe, így szinte egyáltalán nem is jut eszembe az egész, ami volt. Túlélhető, nem érdemes sírni egy nő után sem. Konzekvensen egy pasi után sem érdemes sírni :) A legtöbb emberrel az a baj, hogy a szerelembe szerelmesek, nem pedig egymásba. Mindenki szerelemre vágyik, nem egy társra, s ez a marketing gépezet hibája is egyben, hiszen mindenhol ezt sulykolják. Egyébként a szakítás mindig sz*r dolog, valakinek mindenképp fáj, de csak az egyiknek. Nekem fájt, aztán túl lettem rajta, azóta meg szerintem neki fáj, hogy sz*rba se veszem, mert szerintem neki kínosabb velem egy légtérben lenni, mint nekem vele :D Annak tükrében, hogy mit tett velem, azt hiszem megérdemli.

Ez a legkönnyebb, mert az érzelmek már nem játszanak fontos szerepet. Nincsenek indulatok a másik iránt.Ez számomra olyan mintha csak egy ismerőssel beszélgetnél nincs benne bizsergés.Így elengedni is könnyebb.

Megkönnyebülés volt, mikor kimondtuk, hogy legyen vége.

Belerokkantam, és beteg lettem, azóta, idegeskedésemben hányok....stb.....

Hm.....minden pasimat én hagytam el eddig....szóval szerencsés vagyok.

15-01 gyomorfekélyed is lett?