Normális, ha fáj az ürességérzet?

A közöny mikor fájdalommal jár, akkor az "inkább távolságot tartok, még ha vágyom is az elfogadásra, mert mindig megégetem magam" érzését lehet felfedezni mögötte.

De miért jár így az ember?

Mert egy hiánymotiváció van a kapcsolódási szándéka mögött.Amíg ebből a sérüléséből cselekszik, addig nem talál harmóniát.

Fú, én ilyenkor inkább kivettem pr napot szabinak vagy betegszabibank, már nem tudom, de nem bírtam elviselni az embereket, 1 perc alatt irritáltak.. :D pedig amúgy nyitott és kedves vagyok. Otthon maradtam a 4 fal között kicsit, és vártam míg elmúlik, jobb volt ez így mindenkinek. :)

Nem egyfajta érzelmi hiány volt akkor bennem, meg más ok is volt. (Munka területén a megbecsülés hiánya, de emiatt a közöny miatt igazából már azt is le..rtam kb.) 1 vagy 2 hét alatt tűnt el teljesen, már nem tudom.

Amúgy ilyenkor egyrészről egy nagy adag "lexarom" felfogást kell mindenre eszközölni, semmit nem szabad személyesnek venned, vagy beleállnod vitákba. Ha valaki azt mondja 1+1=5, akkor is tojd le.

Másfelől egy kis pihi kell, és töltekezz új dolgokkal, vagy valamivel, ami szimplán kikapcsol.

Nem baj, ha nem tudsz utazgatni, az apró dolgok is feltöltik a lelket: pl egy gagyi zene amit szeretsz és egy forró ital. Vagy vedd elő a kedvenc filmed/sorozatod mellé, vagy nézz comedy-t. Olvass valamit ami "AHA" élményt ad. ÉS engedj el mindent, amit nem tudsz befolyásolni.

Ha meg olyan a hangulatod, akkor érdemes feltöltekezni. Nekem konkrétan napokig a szobából sem volt kedvem kimenni.

Azért emlékszem erre az antiszoc napjaimra ennyire, mert fel is írtam magamnak, annyira furcsa volt az a nagy közöny bennem.