Miért mondja sok férfi hogy más "kölykét" nem nevelné?

Ha kölyök helyett gyereket írnának, akkor meg azon rugóznál, hogy dehát jár egy esély. Azért nem ne élnék, mert egyrészt a kapcsolattól veszi el az időt, másrészt, ha lesz közös, az erőforrások is több felé oszlanak.

33/f

Azért mert nyomik, azt sem tudják mi fánn terem a gyerek.

Nem mindenki ilyen.

Akinek már van gyereke az máshogy látja ezt. Inkább olyanok között keresgélj.

F36

Ez emberfüggő. Továbbá, hogy a gyereknek a szülei milyen viszonyban maradtak egymással: normális, együttműködő vagy pedig azon lenni, hogyan lehet a másikkal kitolni..

Na, én a 2. kategóriás esetben voltam így kapcsolatban egy férfival. Minden szuper lett volna, ha a gyerekük anyja normális lett volna. De nem volt az. Folyamatos feszültségek voltak és nekem előre kellett gondolkodnom, hogy pár év múlva ha én szeretnék gyereket, akkor mi lenne. A közösnek se lenne nyugalma. Így elváltak az útjaink. Ez emberfüggő, valaki bírja az ilyen helyzetet, de én rájöttem, hogy nem. Itt részemről nem a gyerekkel volt a baj, hanem az anyukával, aki mindent megtett, hogy keresztbe tegyen nekünk.

Egy bizonyos kor után ez már nagyon leszűkíti a lehetőségeket :) Szval lehet túl fiatal férfiak voltak,Akiket ez zavar.

Idősebbek jo részének szintén van gyereke inkább olyat válassz.

"Később még lehetnek hasonló helyzetben. "

Nehezen, mert a bíróság 99%-ban akkor is az anyának ítéli a gyerek(ek)et, ha az apa is küzd értük. Ilyen max akkor fordul elő ha az anya meghal és neki kell nevelnie, de az meg milyen gyakori? Hát nagyon-nagyon ritka

Én nőként szólnék hozzá. Más gyerekét nevelni nagy szívás és sok esetben lehetetlen. Egyrészt nincs meg a kötődése az anyja új párja felé sőt sok esetben betolakodóként kezeli féltékeny lesz stb. Emellett nagyon ritka a jól nevelt gyerek. És ha a szülei igyekszek is jól nevelni az akkor se biztos hogy fedi az új partner elveit. Ha egy gyerekhez gyakorlatilag semmi közöd nem fogja elfogadni a szabályaidat vagy ha mégis csak kényszerből mert mégis te vagy a nagyobb és az erősebb de soha (vagy csak nagyon ritkán) fogja magáévá tenni azokat a szabályokat amiket te hozol. Mindezeken felül nagyon sok szülő elvárja hogy mivel nem a te gyereked ne is akarj beleszólni a nevelésébe. Csak azt felejtik el hogy attól hogy nem szidhatod le még együtt kell élnetek.

Akinek nincs amúgy gyereke annak az is egy új szituáció hogy egy gyerek ha beteg vagy kicsi ahhoz hogy x nyaralásra elvigyék akkor bizony a gyerek érdekei fognak előnyt élvezni. Nagyon sok szülő ilyen téren is át esik a paci másik felére és mindent a gyerekhez igazit. Így a párja jogosan érzi azt hogy háttérbe van szorítva ami egy gyerek nélküli kapcsolatban nem valószínű. A párjával (nem minden jó ilyen de sokakra illik) egy jót vacsorázni nem tud elmenni vagy más randira mert azon görcsöl mi lehet a gyerekkel. A spontán szex kirándulás wellness hétvége eleve esélytelen egy gyerek mellett. Aztán a volt férj még elő se került aki úton útfélen megpróbálhatja mérgezni a kapcsolatot a gyerek és az új pár között vagy magát a párkapcsolatot. Vagy csak állandóan feszültté teszi az anyukát így akaratlanul roncsolva az új kapcsolatot.

Még biztos tudnám sorolni ha nagyon akarom de gondolom érthető a lényeg. Szerintem teljesen jogos hogy ennyi hátránnyal úgy hogy minimális az esélye hogy a gyerekkel jól kijön majd inkább olyat keresnek akinek nincs utánfutója. Az más kérdés hogy erre vannak jobb kifejezések is de elég sok ilyen kapcsolatba látok bele a munkám során hogy úgy éreztem a dagradáló jelző mögötti érzelem jogos. Persze ettől még nem a gyerek tehet arról milyen nevelést kapott milyen élethelyzetbe került vagy mit hogy tud lereagálni. Ugyanakkor azokat se kell vasvillával kergetni akiknek gyermektelen szingliként nem hiányzik az egész hercehurca mikor olyan nő is jöhet aki ugyanúgy megfelel jellemben mint az anyuka csak a plusz egy (vagy több) fővel könnyebb.

Megértem azt a pasit aki nem szeretné más nő gyerekét nevelni. DE: akkor keressen olyat akinek nincs gyereke, és ne húzza le azt földbe döngölve (pl. el akarja tartatni a kölykét)aki gyerekkel keres társat.

Ha én vékony/pocakos, adósságban úszó, gyerekes, elvált stb pasikkal nem ismerkednék,akkor nem keresem a társaságukat, de nem alázom meg azzal,hogy földbe döngöljem az önbizalmát.

Én csak egyet nem tudok megérteni, és eddig ezt senki nem is tudta megmagyarázni.

Ha az a "normális" hogy a nő minden gyereke egy apától van, és közösen nevelik fel őket, akkor az miért "normális" hogy a férfiak nem maradnak együtt egy életen át egy nővel, és félrelépnek, lelépnek, "szórják a magjukat"?

Olyan nincs, hogy egy fajon belül a nőstény monogám, a hím poligám, és mindenki párt akar magának.

Pont ez a keveredés az oka, hogy egyre kevesebb fiatal férfi tálal párt, és egyre több nő egyáltalán nem is akar kapcsolatot.

Azért használják ezt a szót, mert élvezik, hogy bánthatnak másokat. Ilyen az emberi természet, azokba szeretnek belerúgni, akik rosszabb helyzetben vannak vagy gyengébbek. Én is csak lestem egyet, mikor elkezdtem itt olvasgatni, aztán elengedtem ezt a dolgot. Sokan kifejezetten utálják itt a gyerekeket. Egy részük maga is az lehet.

Meg ma ez a divat. Inkább vesz egy kutyát vagy valami kisállatot, és a gyerekének hívja, a faszija meg anyának őt. Rucikat vesz neki, az ágyában alszik, persze a sz*rt már nem szedi fel, annyira már nem akar anyuka lenni. Csak annyira, amennyi még kényelmes és szórakoztató, jól mutat a közösségi oldalakon...

Nem vagyok egyedülálló anyuka amúgy. Csak vicces, hogy a felnőtt homoszexuálisok elfogadásáért megy a harc, de a kisebbeket lassan kötelező lesz lenézni, mert a korszellem ezt diktálja.

A másik oldalon még boldog-boldogtalan szaporodik a babaváróhitel és társai miatt.

18 éven keresztül neveltem a lányom. Vagyis exem lányát. Tehát nem a sajátom. Sosem érezte, hogy nem vagyok az apja. Közös ugyan nem lehetett, de ez egy példa arra, hogy létezik ilyen férfi. Igaz, azóta szét mentünk, de ennek nincs jelentősége.

50Ffi