Ti hogyan kezelnék el ezt a helyzetet?

Nyilvánvaló, hogy unja már az egészet, befalcolt, nem találja a helyét.

Keveri az irányítást azzal, hogyha két ember egy fedél alatt él, kell, hogy legyenek közös céljaik, ha nincsenek akkor csak elélnek egymást mellett és mindkettő nyűgnek fogja érezni a másikat egy idő után.

Válasz a kommentedre: a férfiak valóban a nőknél jóval kisebb arányban hajlandók elmenni pszichológushoz, sőt még azt elismerni sem, hogy velük bármilyen probléma van. Mégis szerintem azért érdemes lehetne megpróbálnod, hogy legalább egyetlen próba-találkozásra menjen el egy kedves pszichológushoz, minden elkötelezettség nélkül, hátha rááll. Keressetek rá közösen a neten pszichológusokra, és hagyd rá, hogy ő válasszon olyat magának, aki szimpatikusnak tűnik a számára.

Ezenkívül ha nem is futni, de legalább egy erdei sétára hívd el, amikor éppen szép az idő egy hétvégén. A természet nagyon sokat tud segíteni, hogy az embert kirángassa a fásultságból. Tervezz egy könnyű kis túrát vagy városnézést, a végén pedig üljetek be egy étterembe, hogy maradandó legyen az élmény. Ezenkívül nagyon jót tud tenni egy-egy színházi este is ilyenkor. Vegyél meglepetésből két jegyet neki egy olyan darabra, amely szerinted tetszene neki. Vagy vegyél két gyógyfürdő-jegyet, vagy foglalj egy szombat estére egy kellemes panzióban szobát magatoknak, szintén meglepetésből. Vagy fizess be egy egynapos buszkirándulásra kettőtöknek egy utazási irodánál. Egyszóval rángasd bele mindenféle élményekbe. Minden, a hétköznapoktól radikálisan eltérő impulzus, élmény, segíthet. A lényeg, hogy változatosság, szín jöjjön a mindennapjaiba. Mostantól ez legyen a küldetésed. Sok sikert kívánok Neked!

Javaslom neked, hogyha még nem tetted, olvasd el az 5 szeretetnyelv című könyvet. Lehet, hogy totál más a nyelvetek. Nekünk ez rengeteget segített, illetve komoly felismerés volt, ami által már tudjuk úgy alakítani az életünket, hogy mindkettőnknek kényelmes legyen.

Az én elsődleges szeretetnyelvem pl. a minőségi idő. Én mindig is éreztem, hogy ez fontos számomra, de azt nem, hogy ez konkrétan megfogalmazható, lehatárolható így.

A párom nyelve a testi érintés és az elismerő szavak.

Na most mivel ő nem a minőségi idő nyelvén beszél, mindig félvállról vette az én erre vonatkozó igényeimet. Mivel én nem vagyok bújós, sem dicsérgetős, ezért én pedig az ő tankjait nem töltöttem sosem újra. Szépen lassan elmennek az emberek egymás mellett, ha a szeretettankok kiürülnek. Egy kapcsolatot ápolni kell és én lekopogom, amióta erre tudatosan figyelünk mindketten, sokkal kiegyensúlyozottabb és jobb a kapcsolatunk. Ő már magától felhozza, hogy menjünk el este moziba, vacsizni, vagy akár csak sétálni egyet, pedig ez neki nem olyan fontos... Én pedig magamtól megköszönöm, hogy segít nekem a háztartásban, elsimerem szóban, ha szerintem valamit jól alakított és ajnározom, hogy milyen szerencsém van, hogy ilyen férfit találtam. Odabújok hozzá gyakrabban. Pedig számomra ezek kevésbé fontosak.

Lehet, hogy nálatok is ennyire egyszerű a probléma. Szerintem olvasd el, aztán próbáld egyszerűbben megközelíteni a témát. Ne kötekedően, ne lehúzóan, inkább építő jelleggel igyekezz beszélgetni vele, hogy azt érzed elmentek egymás mellett és próbáljatok kidolgozni valami olyan taktikát, amivel mindketten kényelmesen, párként érzitek magatokat egymás mellett.