Másnak is az idegeire megy a párja a karantén alatt?

Nezd. Nincs ilyen donto biro, vagy olyasmi, akire ramutathatnank, hogy o eldonti. Igazabol nem is kell, hogy barki velemenye erdekeljen eleg, ha a parod el tudja fogadni. Mert en hiaba irom, hogy semmi gond, tok rendben vagy, ha o meg otthagy fakepnel, emiatt. En azt tudom mondani, hogy en nem viselnem el az ilyen szintu tavolsagtartast. Nem azert, mert bantana az egomat, hanem azert, mert kell a fenenek egy ilyen allandoan nyomaszto dolog egy parkapcsolatba. LEsz ugyis annyi kihivas meg ezen kivul, hogy ihaj. Es sokan masok sem turnek el. Akkor sem, ha a dr. prof. akarki azt mondja, hogy ez igy rendben van. Neki. De nem o el veled.

Mindenkinel mas a kapcsolat dinamikaja, es sokakban van ketseg, hogy szeret, vagy nem szeret a masik. Ha benne barmilyen szinten rossz erzest szul ez, akkor ra fog menni a kapcsolat. Lehet nem most azonnal, lehet az evek alatt megvaltozik az erzese ezzel kapcsolatban, minden is lehet. Tole fugg. Te igyekezz valtoztatni ezen es remenykedj, hogy a tolerancia szintje eleg magas a parodnak ebben a kerdesben es minden mas rendben van. Azert legyel azzal tisztaban, hogyha egy veszekedes utan lelepsz par napra "egyedul lenni", azt szakitaskent fogja ertelmezni az emberek java resze.

Problema akkor lesz majd, ha akad valaki, aki ramenos es egyaltalan nem elutasito sot, rajong a parodert. Akkor aztan kaparhatsz, hogy te introvertalt vagy, meg ez nem koros stb, oriasi lesz a kontraszt. Te magad is tudod, hogy ez realis lehet. Mondjuk ugy, hogy te voltal a biro es te se magadat valasztanad. Errol szol a kerdes. Magadat kell rendbe rakni, mint mar paran utaltunk ra. Ennek a kapcsolatnak is a hasznara valna, de ha nem sul el jol, akkor a kovetkezoben is kamatoztathatnad. En a helyedben eleg alapos onvizsgalatba kezdenek, hogy a miert?-re megtalaljam a valaszt. Mert lathatoan te egy semmitmondo onigazolasba kapaszkodsz. Ennel joval melyebb onismeretre lenne szukseged, hogy meg tudd valaszolni a kerdest.

44F

#29 Nincs végzettségem. Praktizáló barátaim, illetve páciens barátaim vannak (de ha nem is lennének: bizonyos mértékig az alapműveltségnek is része, hogy mikor érdemes hozzájuk fordulni).

A személyiségzavarok (személyiségvonások szélsőséges megnyilvánulásai, melyek állandó gondot jelentenek az illető életében) kezelése tipikusan ide tartozik. A helyedben megpróbálkoznék egy tanácsadással, terápiával. Arra, hogy rettegsz, hogy rámegy a kapcsolatod, meg el akarod kerülni, hogy teljesen kikészülj, itt úgysem fogsz megoldást találni.

Most komolyan:

Mi a túrós tésztának van itt sok embernek társa, ha nem értékelitek egymást?

Rengetegen egyedül vagyunk otthonainkban, vagy a munkahelyeinken, és napi 10 talppuszit adnánk a választottunknak, ha végre ránk akadnának, erre meg itt van egy csomó ember, akinek van társa, és mégis megy a cirkusz minden áldott nap.

Durva.

Nem.

Rég rossz lenne, ha a szerelmem az idegeimre menne, pedig én is intro vagyok.

Az persze teljesen igaz, hogy egy kapcsolatban - még ha nem is introvertált az ember - szükséges a személyes tér. Attól, hogy két ember imádja egymást, még külön emebrek maradnak, nem olvadnak egybe egy lénnyé. Ezt egy értelmes társ megérti. Jó, mondjuk a "3-4 napig ne is szólj hozzám" kicsit extrém, de talán ezért kéne olyannal összeállni, akivel megvan az összhang.

Az meg, hogy neked az kevés, hogy egyedül vagy a szobádban, mert neked az kell, hogy az se legyen a közeledben, akit amúgy nem is látsz, hogy ott van... ezt ne fogd már rá az introvertáltságra! Ez valamiféle fóbia, vagy valami más lelki problémának a felszínre törése. Ennek kéne a végére járni.

Nem olvastam végig a válaszokat. Én is ilyen vagyok. Régen elképzelhetetlennek tartottam, hogy normális kapcsolatban éljek, pont emiatt. Igénylem, hogy elbíbelődhessek magamban csendben. A párommal szerencsére ebben nagyon egymásra találtunk. Eleinte nem értett és nagyon nehezen fogta fel a működésem, de mostmár így évekkel később nagyon jól tud kezelni. Szerintem fontos, hogy otthon is találd meg a saját békéd és beszélgess a pároddal nagyon sokat. Főleg arról, hogy mit miért csinálsz és ilyenkor mi a jó, hogyan kezeljen. Ez kell ahhoz, hogy működjön. A párom már a nézésemből tudja mikor kell békén hagyni és azt is tudja, hogy az esetek 98%-ában ha utálatos vagyok, nem vele van bajom, hanem a helyzettel, magammal, egyedül kell kicsit lennem.

Az a helyzet, hogy eljön az idő, amikor nem tudsz egyedül lenni. Nem tudsz hazamenekülni a gyerekszobád csendjébe mert a szüleid is igényt tartanak majd a társaságodra. Foglalkoznod kell magaddal és meg kell találnod a saját belső csendedet. Legyen az otthon, vagy bárhol. Én pl. nagyon szeretek egyedül sportolni, sétálni, csak ülni egy padon, vagy olvasni, alkotni valamit otthon egy külön szobában. Sokszor vannak/voltak a vírus előtt külön programjaink is. A párom is igényli, hogy leülhessen olykor fifázni... Ezt meg én értettem meg nehezen, de kölcsönösen tiszteletben tartva egymás "kattanásait", tökéletesen működünk együtt. Dolgozz magadon, menni fog! :)