Miért van még mindig ennyi nő aki együtt él teljesen életképtelen palikkal? Illetve miért van egyáltalán ennyi nagy gyerek aki egy bevásárlást se tud jól elvégezni?

Én sokaktól azt hallom, amit 2-es mond. Azt hiszik, hogy attól fogja őket szeretni a pasi, ha kinyalják a seggét. Ezt lehet is bírni egy ideig, de előbb utóbb betelik a pohár. Pláne ha megjön a gyerek ami újabb adag feladat, ami kizárólag a nőt terheli. De eddigre évek alatt a pasi már teljesen megszokta a kiszolgálást és nem érti, hogy ha eddig nem volt gond, hogy ő csak tesped, akkor most hirtelen miért lett az.

Rengeteg a kapcsolatfüggő nő, aki inkább beledöglik, csak nehogy egyedül maradjon.

Téged meg ki bántott?

Egyébként is, ti mondjáok mindig hogy ilyen lúzer életképtelen, stb férfival egy nő se jönne össze. Ezekszerint pedig mégis.

Én szinte csak olyan párokat ismerek, ahol a férfi természetesnek veszi, hogy nem nyalják ki a hátsóját és hogy ő is egyenlő részben kiveszi a részét a háztartási teendőkből, nem kell ezért noszogatni őket.

Sokan viszont tényleg beérik mindenféle óriáscsecsemővel, képesek ezeket szeretni, képesek átmenni cselédbe egy ilyen ember mellett, de normális önbecsüléssel rendelkező emberek között nem sok ilyet találsz, ha találsz egyáltalán..

Azért azt ne felejtsük el hogy az ilyen kuka pasival vagyok nők mindig vevők egy kis kalandra.

És végülis miért ne?

Az ilyen férfi sokat nem zavar, a pénzt hozza, egyébként meg csak bólogat és nézi a Tv-t és azt se veszi észre, ha az asszony hazaviszi a játszópajtit.

Akkor?

Hosszútávon a legjobb!

Sok nő ezt hozza otthonról, hogy apu ilyen, anyu meg gondoskodik róla, és nem kérdőjelezi meg.

Vagy, ha meg is kérdőjelezi, akkor beletörődik, hogy jó-jó, a Pali nem tökéletes, de legalább jó szíve van meg nem csal meg meg amúgy sincs kedvem mással ismerkedni, aztán 40 éves korára olyan szinten neheztel a férjére azért, amiért semmit se csinál hogy átnéz rajta, a pasinak meg 40 évesen, miután mindenki a családban megtanult nélküle élni és döntéseket hozni, ugrik majd be, hogy nekem semmi szavam nincs a családban, a gyerekeim se hozzám jönnek oda, hanem az anyjukhoz. Hát, igen, mert mindenben anyu volt ott, míg az apuka döglött meg max egy fél órás jópofa játékra volt affinitása vacsi előtt, így a család megtanult az apuka hozzájárulása nélkül élni (kivéve az anyagiakat, mert mondjuk azt elvégezte, ahogy az anya is).

Az ilyen pasikról meg anyuka gondoskodott világ életükben. A szülők máshogy nevelnek lányokat és fiúkat, és nem szülőtípus kérdése, hanem a gyerek nemének a kérdése. Sok olyan testvérpár ismerősöm van, ahol hiába a lány a fiatalabb, sokkal felelősségteljesebb, mint a fiú, aki a saját barátnőjének is az anyjával vetet valentin napi ajándékot. Nyilván azért van így, mert anyuka ezt a viselkedést eltűri a fiútól nagyon sokáig, akár 30-40 éves koráig is (ismerek idősebbet is), a lányát meg 9 évesen bevágja a konyhába főzni meg kisegíteni.

Ráadásul a gyerekek 2-3 éves korukra már nagyon jól meg tudják figyelni, hogy milyen a család és a szülők dinamikája. Ha azt látják, hogy anyu csinál mindent, mindenről ő dönt, ő főz, ő takarít, míg apa ha egy héten egyszer elmosogat akkor is dicséretet kér magának, akkor azt a gyerkek szavak nélkül is látják és eltanulják és bizony sanszos, hogy majd egyszercsak míg a kislány csöndben elpakolja a ruháit, addig a fiú óbégatva kürtöli szét, ha összepakolta a szobáját, várva a dicséretet.

Ja, még azt is hozzátenném, hogy az ilyen férfiak esetében, mivel sose csináltak ilyet és ebből kifolyólag BALF-SZOK az ilyenekhez, még a feleségük ráver egy lapáttal, hogy elnézve a bénáskodásaikat, azt mondják, hogy "add ide, majd én megcsinálom, rossz nézni, amit művelsz". Hoppá! Nehogy esélyt adjunk már nekik a tanulásra és a kínlódásra!

És ezt a férfiak pontosan tudják. Akinek a felesége ilyen uralkodó és pattogó típus, az szinte biztos, hogy csakazértis ügyetlenkedni fog, hogy a felesége elvegye azt a kis munkát is tőle, amivel megbízta. Mert bár ezek a pasik kukák és életképtelenek, azért nem teljesen hülyék.

Nem tudom, mennyire lehet ezt a nevelesre fogni, mert az en apam pl tipikusan az, aki gyakorlatilag maximum tojasrantottat tud sutni (azt is egyetlen egyszer kaptam rajta, mar felnott voltam, hogy valamit mokol a konyhaban es mentem megnezni, hogy mi van, meg is lepodtem, hogy all a tuzhely felett), es a takaritas is maximum a rendtartas szinten ment neki (nem dobalja szet a koszos zoknijait, de porszivozni, felmosni, mosogatni stb sose lattam), ehhez kepest nekem teljesen alap volt, hogy egy ferfivel egyutteleskor 50-50% a hazimunka. Habar nem apaval nottunk fel, de eleg gyakran voltunk nala, otthon anyaval meg oszinten szolva nem emlekszem, szerintem egyutt takaritottunk, mert valahogy mindig rend volt, de nincsenek nagyon emlekkepeim arrol, hogy anyam sikalja a padlot.

Mindenesetre a lenyeg, hogy szerintem nem lehet ma mar ezt a nevelesre fogni, amikor ezer kulonbozo helyrol hallja az ember, mi hogyan megy a vilagban. Ma mar nem a szulok nevelnek, es a “ma” alatt az elmult 40 evet is erthetjuk akar. Az egy dolog, hogy a kisgyerek a szuloket utanozza, de kamaszkorban mar elindul a sajat egyeniseg kialakitasa, akkor mar nem fogja feltetel nelkul elfogadni a szulok neveleset, plane ha kozben 20 helyrol kapja az azzal ellentetes velemenyeket is.