Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Örökbefogadtunk két kisállatot, mégis úgy érzem csak én gondoskodok róluk. Mit tegyek?
Párommal 2 éve vagyunk együtt és fél éve költöztünk össze. Örökbe fogadtunk két kisállatot, mert én világéletemben állatokkal éltem és nagyon rossz volt, hogy most fél éve nincs. (a cicámat anyukámtól nem akartam elhozni, mert már nagyon idős és megszokta a környezetét)
Így végül ő is és a főbérlő is belement, elhoztunk két cicát egy menhelyről. Barátom imádja őket, sokszor alszik velük, becézgeti őket, simogatja őket, akkor is csinálja mikor nem vagyok ott (csukott ajtónál áthallom pl), tehát nem miattam. Tényleg odavan értük.
De a gondoskodás része (alom csere, kajáltatás, víz csere) főleg az én reszortom, neki nagyon ritkán jut eszébe, én meg többnyire mindig rögtön megcsinálom, reggel is előbb etetem meg őket minthogy elkezdjek készülődni.
Ugyanabban a műszakban dolgozunk, ugyanakkor érünk haza.
Lehet azért nem csinálja, mert én eddig szó nélkül mindig azonnal megcsináltam és nem kértem benne segítséget?
válasza: válasza:"többnyire mindig rögtön megcsinàlom"
Nincs is lehetősège 🙂
válasza: válasza:Nem egészen értem. Ha én állatot akarok, akkor gondoskodom róla szó nélkül. Akkor nem számítok ebben senki másra. Nyilván egy kapcsolatban kell ehhez az is, hogy a másik ne legyen ellene. Viszont engem nem érdekelne, hogy a párom törődik-e velük, mivel én akartam a kisállatot, ebben benne van az ellátása is. Valószínűleg te akartad őket jobban, így ez normális. Amíg nem bántja őket és ellátja őket ha te nem vagy otthon, addig semmi baj.
Nálunk macskák vannak, eleinte én akartam őket inkább, én kaptam ajándékba. A párom is nagyon szereti őket, ha csak ő van itthon takarítja az almot is, etet is, stb. Egyébként inkább csak játszik velük, meg enni ad nekik ha kell. Ő meg kutyát is akarna, én megmondtam előre, hogy nem fogok vele foglalkozni, nekem nem kell kutya, akkor lássa el ő. Csak akkor foglalkoznék a kutyával, ha ő nincs otthon. Erre meggondolta magát, mert azt hitte, hogy majd megosztanánk a kutyával járó nyűgöt. Szóval ezt előre kellett volna tisztázni ki hogyan képzeli az állattartást.
válasza:Nálunk egy kutya és egy cica van, főként én akartam őket, bár a férjem se ellenezte. Szintén 90%ban én látom el őket, de ha nem vagyok otthon, akkor nyilván megcsinálja. Nekem ez nem gond, valahogy úgy vagyok ezzel, hogy én akartam, csinálom.
A gondoskodás résszel nincs amúgy gond, a gyerekek körül pl szó nélkül mindent csinál, ha beteg vagyok, nekem is hoz kaját, csinál teát stb.
Sztem tényleg arról van szó, hogy úgy érzi, te akartad, csináld.
válasza: válasza:Eredetileg én akartam. Ő is szereti az állatokat, mielőtt összeköltöztünk is imádta az otthoni cicámat. Mikor felhoztam neki, semmi ellenvetése nem volt, sőt. Mikor először mentünk megnézni a cicákat jött velem és nagyon izgult. A kezébe adták az egyiket, a másikat meg az én kezembe és szinte remegett. Magától mondta, hogy beleszeretett mindkettőbe és hozzuk el őket. Következő alkalommal is jött velem, mikor már hoztuk el őket. Egész úton nézte, hogy hogy bírják.
Alapjáraton nem annyira cicás, mint én, hisz én ebben nőttem fel, neki nem volt kisállata sosem. Szereti őket, de nem jut magától eszébe, hogy ha kakil, akkor kiszedje az alomból, csak mikor már az egész lakásban érezni a szagot (pedig fedett alomtálca + illatosított macskaköves alom, csak bénák és nem tudják jól elásni).
Viszont aláírom, hogy eddig én rögtön szó nélkül csináltam mindent, esélyt se adva neki, hogy eszébe jusson magától.
Elfogadom, én akartam őket jobban, át is vállalom a nagyrészét ennek, csak félek, hogy ha úgy alakul majd, hogy távol leszek (pl más beosztásunk lesz), akkor ezek nem fognak eszébe jutni.
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!